Jobban szeretem a Tomit, mint valaha. K*rvára hiányzik, nem tudom, hogy fogom kibírni nélküle, mármint az éjszakákat. Természetesen amennyit csak lehet bent leszek vele a kórházba. Szerintem ez még jobban összekovácsol minket. De nagyon féltem.
Nem tudok még 100%-ra semmit sem, de nagyon nagy az esélye, hogy nem maradhatok a Kisalföldnél. Puff. Hétfő óta mindig mást mondanak, új tervek, változatok, lehetőségek. De nem reménykedek semmi jóba. Ez a hajó elment. Pedig úgy akartam...
Tomit holnap műtik, tiszta ideg vagyok, már tegnap sem tudtam aludni. Lassan nem bírom tovább.
Recept recept hátán... Sok a meló. Haza kell hoznom, ugyanis sajnos még mindig nincs a szerkesztőségbe gépem :( De türelmes vagyok és várom a nagy előre lépést :) Az egy nagyon boldog nap lesz, amikor kapok asztalt-gépet-széket. Jelenleg viszont el vagyok vagy be vagyok ( sose tudom) havazva. Most megy a főzőverseny a Kisalföldbe és nekem kell a recepteket begépelnem + rendezgetnem. Legalább van munka és mennek a napok. Ahogy vége ennek a rohamnak, ami már 2 hete tart, ígérem írok valami jót a blogra.