2011. október 22., szombat

Szúnyog pofa


Világbajnok lett Dömötör Zsolt egy szúnyog alakú léggömbkölteménnyel az Egyesült Államokban rendezett lufihajtogató-versenyen.

2011. október 18., kedd

Érdekelni kezdett az arabisztika



„a világ nőinek egyenjogúsítása, s így az emberiség jövőjének jó része is a muszlim nők kezében van.”

Elkezdtem könyveket olvasni, főleg, olyanokat, melyek az arab nők elnyomásáról szólnak.Nyugodtan ráírhatnák, hogy erős idegzetűeknek! Készülők majd egy hosszabb bejegyzést írni a véleményemről, mert igen csak érdekelni kezdett ez a világ.


Situation report/ Helyzetjelentés

Vége a depressziós írásaimnak!
Tomi lassan de biztosan gyógyulgat, ma volt kötözésen, pénteken lesz a varrat szedés. Utána még kb. 1 hétig pihen, majd indulnak újra a megszokott napjaink. El sem tudom mondani, hogy mennyire várom már! Rájöttem, hogy Tomi kell nekem, nélküle nem tudok aludni, nem telnek normálisan és főleg nem nyugodtan a napjaim. Hiányzik ezer dolog, amit Ő ad nekem. Szükségem van rá, kicsit megint olyan volt, mintha szakítottunk volna, abba az értelemben, hogy itthon nem várt ( Vacakon kívül) senki. Futkozok hozzá, melóba, haza. Hétvégére teljesen kikészültem, Én aki utálja ha valami nem a szokásos medrébe folyik. Anyumékkal is nagyon bunkó és idegbeteg voltam, egy nap veszekedés után kiderült, hogy anyumnak fájt, amikor említettem azt az ötletet, hogy Tomiékhoz költözünk. Ezt Ő szörnyen rosszul viselte, nem azért mert nem szeretné, hogy kirepüljek a fészekből, hanem mert neki ez úgy jött le, hogy Tomiéknál jobban szeretek. Pedig ez nem igaz. Én itthon szeretek :) Szerencsére egy tányér tőrésnél nem történt több. Kicsit sok volt bennem a feszültség + ha fáradt vagyok igazi hisztis elviselhetetlen picsa válik belőlem.
Melóról nem szeretnék most beszélni, csak annyit, hogy a héten nem megyek a Kisalföldbe, nincs hozzá lelkierőm, jövő hetem van még és elvileg vége a "dalnak".

2011. október 16., vasárnap

"..megfulladok."

Elfelejtettem úszni...
Vagy sohasem tudtam?
Mély itt a víz
Elnyel, lehúz magába
Már fojt, de még kint van a kezem
Integetek a partra kétségbeesve
Hogy valaki megfogja
Hogy testem kihúzza
Szétnézek, keresek valakit
De sehol sem látok senkit
Nem látják, hogy kezem nyújtom
Lehúz a víz, megfulladok



2011. október 12., szerda

Új kedvenc magazinomból : Pszichológia

A kutya évezredek óta hű társa az embernek, még most, a XXI. század forgatagában is kitart mellette. Sőt, míg régebben főleg „munkakapcsolat” volt köztük, mára majdnem minden harmadik háztartásban családtagként szerepel egy négylábú kedvenc. Részben ebből a hosszan tartó és különleges együttélésből következően alakult ki a kutyáknál egyedülálló „gondolkodásmód” – ami sok tekintetben nagyon hasonlít az embernél a korai életkorban jellemző viselkedésre…


A fejlődéspszichológia már sok mindenre rávilágított az utóbbi évtizedekben, amikor is nemrég meglepő fordulatot vettek a kutatások. Etológusok felfedezték, hogy a kutyák sok esetben a gyerekekhez hasonlóan viselkednek.
Ez nem azt jelenti, hogy vigyázzban ülnek vagy szeretnek fogócskázni (bár ez is igaz), inkább arról van szó, hogy bizonyos helyzeteket hasonlóan értelmeznek, adott jelzésekre hasonlóan reagálnak…
Hasonló érzékenységet mutatnak a kommunikációs szándékkifejező és referenciális jelzéseket tartalmazó helyzetekre, mint a csecsemők.
E terület azért is különleges, mert mert Magyarországon, többek között az ELTE Etológia Tanszékén kezdődtek azok a kutyás vizsgálatok, amelyek alapvetően megváltoztatták a kutatók kutyákról (és babákról) való elképzeléseit és tudását