Húsvét Abdán

Martinka Micimackó Világa.

Szerelmemmel

Végkiárusítás :)

Szieszta...

Fagyizás

Vonul a "kis" család

A 3 Kozma fiú

Kis Milánkám

Tomi nem segített :) Pedig a "nagyok" is kaptak ajándékot a Nyuszitól.

Néztük a kicsiknek mit hozott a Nyúl :)

Itt már "enyhén" ittas állapotban...

Kuka Tesóm és Tomim

Kellemes Húsvéti Ünnepeket mindenkinek !

Vacak baba több színben

Viki profi alkotása Susuról

Ideje lenne bele nyalni az élet fagyijába :)

Nem ebbe a fagyiba :)

Nem tudhatja senki mi zajlik egy lány szívében

Sötét fekete haja a vállán pihent. Napszemüvegével a fején próbálta maradásra bírni fürtjeit De a nyári szellő így is, olykor-olykor felkapta őket, mintha táncra hívta volna a bohókás tincseket- játszadozott velük- majd vissza eresztette vállaira. A lány észre sem vette a játékot melyet a természet játszott vele.

Túlságosan bele feledkezett érzéseibe és a Balaton nyüzsgésébe. Csak nézte, gyönyörű barna szemeivel a vizet, tájat, hajókat, vitorlásokat, a pancsoló embereket, az úszó sportolókat, a matracon himbálódzó hölgyeket, a játszótéren futkározó gyerekeket.

És egyre nagyobb fájdalmat érzett legbelül. Több százszor felvetődött benne a kérdés: Ő miért nem tud boldog lenni? Valami hiányzik az életéből. Eközben fehér fürdőruhájával és bronz barna vékony testével - sok férfi érdeklődését felkeltette. De ő mindezekből semmit sem észlelt. Mint egy szobor ült a padon, melyre már több órája lekucorodott. Túl sok minden járt az eszébe. Menekülni akart oda ahol pár csajozós dumán kívül mást nem hall és mást nem is kérdeznek. Jól tudta, hogy a parton, nyár közepén senkinek sem fog feltűnni. Több perc elteltével körül nézett és olyan egyedül, magányosan érezte magát a tömegben. Családok, szerelmesek, barátok nevetgéltek mindenütt a közelében. Szerette volna elkiabálni magát, hogy mindenki hagyja abba, de nem tudott kiabálni, még nem. Túl erőtlenek érezte magát.

Sírásra görbülő ajkai először egy kisgyereknek tűntek fel, aki a homokozóban éppen egy várat foglalt el Lego figuráival. Oda totyorgott és megfogta a kezét. A lány ránézett és olyan megnyugvást, boldogságot érzett amit még soha. Majd egy ismerős kéz érintését érezte a vállán. Megfordult és ott állt ő, akit a világon a legjobban szeretett. Átölelte, megcsókolta, mintha ezer éve nem látta volna, pedig csak pár órája ment el. A férfi érthetetlenül fogadta az öleléseket. A lány nem engedte el. Zokogásba tört ki, a kisfiú megfogta erősen a kezét. A lány ránézett hosszú vékony ujjaira, amiket egész életében gyűlölt, majd meglátta arany gyűrűjét. És csak annyit mondott nagy mosollyal: " Szeretnék egy gyereket." Majd a férjére pillantott, összenéztek és most a férfi ölelte olyan erősen, mint még soha.

Hát még nem vagyok egy Danielle Steel :)

www.mosolyka.blog.hu

Erőlködés

Próbálok pozitívan gondolni a jövőre és próbálkozok, még nem tudom mi fog kisülni belőle. Nem akarok megint vissza esni a depressziós blogolásba. Mert az nem csak más, de én sem olvasom szívesen.
Azért fáj, hogy első félévhez képest ( lelkesedéshez) most mennyire kiábrándultam a suliból, az újságírásból :(
A héten Tomi olyan aranyosat mondott nekem : " Nagyon sajnálom, hogy csalódtál a képzésbe. Pedig szerintem nagyon jól írsz, sőt könyvet kellene írnod. Én megvenném" Annyira de annyira jól esett :) Pedig tudja, hogy meg se kellene vennie :)
Én tényleg szívesen írnék amúgy, csak kinek hol hova? Tavaly Werner sokat segített, de idén már ő sem tanít. Sőt egy értelmes, valamire való tanár sem. És igazság szerint nagyon máshoz sincs kedvem, mármint más melóhoz. Nem szeretnék egy gyárba 8 órán át ugyanazt csinálni. ( Minden tiszteletem azoknak akik ott dolgoznak, mert kemény lehet.) Nem szeretném, hogy ez a két év kárba vesszen és értelme se legyen. Tovább kellene tanulnom, keresni tanfolyamot ahol hasonlót tanulnék, vagy olyat ami jó ehhez- ami előre lendít.

Al Ghaoui Hesna

'Felfoghatom úgy az életet, hogy ki vagyok szolgáltatva a sorsnak, Istennek, a végzetnek vagy épp a vak véletlennek. Szinte mindegy, melyiknek, a végeredmény ugyanaz: rettegek, hogy mi vár rám holnap. Próbálkozhatok, hogy mindent erővel irányítsak, de hiába. Aki kapálózik a vízben, az elsüllyed. Aki felfekszik a hullámokra, azt viszont kiviszi a tenger a partra. Felfoghatom úgy is az életet, mint egy játékot. Állhatok úgy hozzá, hogy pont azt értékeljem legszebb dologként, ami a legnehezebb: hogy nem tudhatom, mit hoz a következő másodperc. Hozhat ugyan rosszat, de ugyanúgy hozhat jót is! És ez tulajdonképpen izgalmas. Ha valaki megtalálja ennek a szépségét, talán még arra is esélye van, hogy boldogan éljen."

Hiányzik a lelkesedés

"Ilyen a sors, keserű csók ami fáj
mikor a szívedbe vág, úgy érzed nincs tovább.
Ilyen a sors, repít az álmod után
míg erőd van csináld tovább és egyszer csak melléd áll."