Erőlködés

Próbálok pozitívan gondolni a jövőre és próbálkozok, még nem tudom mi fog kisülni belőle. Nem akarok megint vissza esni a depressziós blogolásba. Mert az nem csak más, de én sem olvasom szívesen.
Azért fáj, hogy első félévhez képest ( lelkesedéshez) most mennyire kiábrándultam a suliból, az újságírásból :(
A héten Tomi olyan aranyosat mondott nekem : " Nagyon sajnálom, hogy csalódtál a képzésbe. Pedig szerintem nagyon jól írsz, sőt könyvet kellene írnod. Én megvenném" Annyira de annyira jól esett :) Pedig tudja, hogy meg se kellene vennie :)
Én tényleg szívesen írnék amúgy, csak kinek hol hova? Tavaly Werner sokat segített, de idén már ő sem tanít. Sőt egy értelmes, valamire való tanár sem. És igazság szerint nagyon máshoz sincs kedvem, mármint más melóhoz. Nem szeretnék egy gyárba 8 órán át ugyanazt csinálni. ( Minden tiszteletem azoknak akik ott dolgoznak, mert kemény lehet.) Nem szeretném, hogy ez a két év kárba vesszen és értelme se legyen. Tovább kellene tanulnom, keresni tanfolyamot ahol hasonlót tanulnék, vagy olyat ami jó ehhez- ami előre lendít.