Nem tudhatja senki mi zajlik egy lány szívében

Sötét fekete haja a vállán pihent. Napszemüvegével a fején próbálta maradásra bírni fürtjeit De a nyári szellő így is, olykor-olykor felkapta őket, mintha táncra hívta volna a bohókás tincseket- játszadozott velük- majd vissza eresztette vállaira. A lány észre sem vette a játékot melyet a természet játszott vele.

Túlságosan bele feledkezett érzéseibe és a Balaton nyüzsgésébe. Csak nézte, gyönyörű barna szemeivel a vizet, tájat, hajókat, vitorlásokat, a pancsoló embereket, az úszó sportolókat, a matracon himbálódzó hölgyeket, a játszótéren futkározó gyerekeket.

És egyre nagyobb fájdalmat érzett legbelül. Több százszor felvetődött benne a kérdés: Ő miért nem tud boldog lenni? Valami hiányzik az életéből. Eközben fehér fürdőruhájával és bronz barna vékony testével - sok férfi érdeklődését felkeltette. De ő mindezekből semmit sem észlelt. Mint egy szobor ült a padon, melyre már több órája lekucorodott. Túl sok minden járt az eszébe. Menekülni akart oda ahol pár csajozós dumán kívül mást nem hall és mást nem is kérdeznek. Jól tudta, hogy a parton, nyár közepén senkinek sem fog feltűnni. Több perc elteltével körül nézett és olyan egyedül, magányosan érezte magát a tömegben. Családok, szerelmesek, barátok nevetgéltek mindenütt a közelében. Szerette volna elkiabálni magát, hogy mindenki hagyja abba, de nem tudott kiabálni, még nem. Túl erőtlenek érezte magát.

Sírásra görbülő ajkai először egy kisgyereknek tűntek fel, aki a homokozóban éppen egy várat foglalt el Lego figuráival. Oda totyorgott és megfogta a kezét. A lány ránézett és olyan megnyugvást, boldogságot érzett amit még soha. Majd egy ismerős kéz érintését érezte a vállán. Megfordult és ott állt ő, akit a világon a legjobban szeretett. Átölelte, megcsókolta, mintha ezer éve nem látta volna, pedig csak pár órája ment el. A férfi érthetetlenül fogadta az öleléseket. A lány nem engedte el. Zokogásba tört ki, a kisfiú megfogta erősen a kezét. A lány ránézett hosszú vékony ujjaira, amiket egész életében gyűlölt, majd meglátta arany gyűrűjét. És csak annyit mondott nagy mosollyal: " Szeretnék egy gyereket." Majd a férjére pillantott, összenéztek és most a férfi ölelte olyan erősen, mint még soha.

Hát még nem vagyok egy Danielle Steel :)