A Siker :)

"Igazi, vérbeli blogger lettél Niki, azt hiszem, a te stílusod áll a legközelebb a Tribalmhoz, nagyon kedvemre való ez a blog ;)"

Köszönöm !!!

20 év múlva

Ma Élet és Pálya tervezésen ( lefordítva Osztályfőnöki óra) azt volt a feladat, hogy írjuk le különböző szempontok alapján, hogy milyenek leszünk 20 év múlva.
Esténként álmodozó lányként nem volt nehéz, mivel sok mindent elterveztem vagyis inkább megálmodtam. Nem kimondottan reálisan :)

A szempontok ezek voltak:

Hajszín: 100% Szőke
Testalkat: Mivel addigra már lassan elérem a 41et és olyan 26 évesen már szülni szeretnék, a második babát, pedig 30 körül - ezért talán már sikerült leadnom a szülés utáni plusz kilókat. Viszont a melleim már tutti nem ilyenek lesznek, így valószínű átesek egy plasztikai ( helyreállító) műtéten :) Szóval ha nem is leszek nagyon vékony ( soha nem is voltam) de dagi sem, legalább a melleim nagyok maradnak a magasságomhoz ( mélységemhez) képest :)
Testsúly: 55-60 kg max :) Isten adja!
Öltözködés: Sportosan otthon, csinin a munkahelyen. De nem lesz kiégett 40es formám :)
Természet: Gondolom megkomolyodom, de nem túlságosan :) Anyum és Apum is 40-41 és ők sem úgy viselkednek mint akik citromba haraptak :)
Szülők: Szüleim 60 évesek lesznek, így biztos sokat fogok velük törődni és gondoskodni róluk. Remélem nem romlik meg valami miatt a kapcsolatunk és nem leszek hálátlan gyerek.
Gyerek: Kislány aki addigra már 14 éves lesz, Nadin lesz a neve. A kisfiú pedig 10.
Rokon: Nagy a család és elég család centrikus is vagyok, ez valószinű nem fog változni, ugyanazokkal tartom majd a kapcsolatot akikkel jelenleg is jóba vagyok.
Állat: A kinti kutyát a férjem fogja választani, de mindenképpen lesz benti szoba apróságunk is. Mivel sajnos addigra már a kis Vacakunk nem lesz. Nehéz lesz az ő helyét pótolni.
Ház típusa: Családi ház , zöld övezetben vagy kert városban.
Berendezés:1-2 hónapja már elég részletesen vázoltam egyik bejegyzésembe az álom kéglit. Most nem fogom még egyszer. ( ha eddig nem olvastad akkor ejnye bejnye, de most megteheted- vissza nem térő alkalom)
Munkahely: Kreatív állás ahol utazni kell vagy kényelmes iroda de nem monoton munka, akkor már legyek főnök aki pöröghet.
Hobbi: Tini lányom mellett szerintem a hajtépkedés és ideg összeomlások mellett nem lesz sok időm. De ha igen. akkor állatmenhelyre biztos kijárnék mint önkéntes.
Sport: Kutyasétáltatás.
Utazás: Horvátország évente. Olaszország. Na meg Ibiza :)
Akkori célom: --

Utolsó kérdésre sajnos nem tudom a választ. Még álmodó Nikiként sem.

Ennyi voltam mára! Puszika.

Cukiság

Lassan Április

Hello!
Napsütés, jó kedv, nagy séták, energia, napszemüveg :)

Két kedvenc - Jersey Shore avagy művelődjünk

Snooky a szövege miatt. Mike pedig szerintem érthető :)

Vikitől

A tetkó a gyengém ;)

Nem kötelező- De én szeretem

"A szavak mindig erősek, de a tettek folyton szundikálnak, csak ígéretek lettek."

Költözés

Mostanában többször felvetődik bennem a kérdés, hogy a barátnőimmel költöznék össze vagy a barátommal. Leszögezném , hogy nem azért mert a barátomat nem szeretem, csak nem olyan egyértelmű a válasz. Igen, szeretem és ez a két hónap különlét mg jobban segített abban, hogy erősebben érezzünk egymás iránt. De ez egy másik téma.

Tehát, nézzük a lehetőségeket:
Hogy ha a barátommal költöznék össze az melós lenne, értem ez alatt a mosást, takarítást, főzést stb. Oké persze biztos beosztanánk és Tomi is segítene ( az elején).
Bennem ez játszódik le: Végre közös otthon. Együtt főzünk, takarítunk. Aztán később akár jöhet a gyerek is, autó, kutya, macska és minden ami kötelező. Annyira jó lesz!
Átérzem Tominak az érveit és gondolkodás módját is amikor szóba jön a téma: Érdekesek vagyunk mi nők, ha a párunk vacillál akkor azt gondoljuk biztos nem szeret minket. Ha nem mennek bele, mert korainak tartják, akkor nem tervezünk vele, ez aggaszt minket és félünk, hogy komolyabb társ után kell néznünk. Sok lehetőség nincs. Saját lakás hitellel, ő lakása, anyósék, anyámék, közös albérlet. Anyagiakat és egyéb más tényezőket figyelembe véve hozzuk meg a legjobb döntést.
Aztán ha megtörtént a költözés, mindenki boldog. Persze kis idő után kezdenek megjelenni a szokásos gondok. Nincs elég nagy rend, tele a mosogató, morzsás az asztal, koszos a szőnyeg. Ez a rész, amikor kezdünk szembesülni azzal, hogy igazából mekkora egy állattal vagyunk együtt.
Mi van, ha nem Ő az igazi? Sőt, mi van, ha biztos vagyok benne? Akkor ennyi volt a szabad élet, mostantól takarítás, főzés, mosás, közös kassza? Na nee…
Összeköltözni kedvesünkkel egy igazán komoly lépés. Nem csak arról van szó, hogy tényleg meg akarjuk őt ismerni, vele lenni, hanem valóban össze akarjuk kötni az életünket. Minél többet időt vele tölteni, vele kelni, feküdni, szomorkodni, örülni, sírni, nevetni, aggódni.

Már nagyon jó lenne önállóbbnak, felelősség teljesebbnek lenni. Összebújni, azt csinálni akkor és ott ahol csak szeretnénk ( rossz aki rosszra gondol), nem figyelni másokra, nem függeni senkitől, nem kérni engedélyt- egyszóval ( vagyis öttel) - ezer jó dolog van benne.

De ott a másik oldal: a Barátnős összeköltözés. Ami nagyobb bulinak és szórakozásnak ígérkezik. Egész este pletyózás, a kanapén pop corn-t majszolva film nézés, hajfestés, köröm lakkozás, sírás, nevetés. Ó Imádnám! Azokkal a barátnőimmel költöznék össze akikkel a hétköznapokban sincs probléma ( ha lenne akkor nem lennének a barátnőim, ez logikus). Valószínűleg életem legboldogabb hónapjai/évei lennének ezek. A barátnőimmel nem érezném olyan felnőttesnek magamat. Elég öregesen hangzik a háztartás vezetés. ( Kivétel: Juci Muci Buci). És ilyenkor nem lenne rajtam a nyomás, hogy nincs vissza út.