Költözés

Mostanában többször felvetődik bennem a kérdés, hogy a barátnőimmel költöznék össze vagy a barátommal. Leszögezném , hogy nem azért mert a barátomat nem szeretem, csak nem olyan egyértelmű a válasz. Igen, szeretem és ez a két hónap különlét mg jobban segített abban, hogy erősebben érezzünk egymás iránt. De ez egy másik téma.

Tehát, nézzük a lehetőségeket:
Hogy ha a barátommal költöznék össze az melós lenne, értem ez alatt a mosást, takarítást, főzést stb. Oké persze biztos beosztanánk és Tomi is segítene ( az elején).
Bennem ez játszódik le: Végre közös otthon. Együtt főzünk, takarítunk. Aztán később akár jöhet a gyerek is, autó, kutya, macska és minden ami kötelező. Annyira jó lesz!
Átérzem Tominak az érveit és gondolkodás módját is amikor szóba jön a téma: Érdekesek vagyunk mi nők, ha a párunk vacillál akkor azt gondoljuk biztos nem szeret minket. Ha nem mennek bele, mert korainak tartják, akkor nem tervezünk vele, ez aggaszt minket és félünk, hogy komolyabb társ után kell néznünk. Sok lehetőség nincs. Saját lakás hitellel, ő lakása, anyósék, anyámék, közös albérlet. Anyagiakat és egyéb más tényezőket figyelembe véve hozzuk meg a legjobb döntést.
Aztán ha megtörtént a költözés, mindenki boldog. Persze kis idő után kezdenek megjelenni a szokásos gondok. Nincs elég nagy rend, tele a mosogató, morzsás az asztal, koszos a szőnyeg. Ez a rész, amikor kezdünk szembesülni azzal, hogy igazából mekkora egy állattal vagyunk együtt.
Mi van, ha nem Ő az igazi? Sőt, mi van, ha biztos vagyok benne? Akkor ennyi volt a szabad élet, mostantól takarítás, főzés, mosás, közös kassza? Na nee…
Összeköltözni kedvesünkkel egy igazán komoly lépés. Nem csak arról van szó, hogy tényleg meg akarjuk őt ismerni, vele lenni, hanem valóban össze akarjuk kötni az életünket. Minél többet időt vele tölteni, vele kelni, feküdni, szomorkodni, örülni, sírni, nevetni, aggódni.

Már nagyon jó lenne önállóbbnak, felelősség teljesebbnek lenni. Összebújni, azt csinálni akkor és ott ahol csak szeretnénk ( rossz aki rosszra gondol), nem figyelni másokra, nem függeni senkitől, nem kérni engedélyt- egyszóval ( vagyis öttel) - ezer jó dolog van benne.

De ott a másik oldal: a Barátnős összeköltözés. Ami nagyobb bulinak és szórakozásnak ígérkezik. Egész este pletyózás, a kanapén pop corn-t majszolva film nézés, hajfestés, köröm lakkozás, sírás, nevetés. Ó Imádnám! Azokkal a barátnőimmel költöznék össze akikkel a hétköznapokban sincs probléma ( ha lenne akkor nem lennének a barátnőim, ez logikus). Valószínűleg életem legboldogabb hónapjai/évei lennének ezek. A barátnőimmel nem érezném olyan felnőttesnek magamat. Elég öregesen hangzik a háztartás vezetés. ( Kivétel: Juci Muci Buci). És ilyenkor nem lenne rajtam a nyomás, hogy nincs vissza út.