Ma vagyis 1-2 pillanattal ezelőtt eldöntöttem, hogy a héten elolvasok egy könyvet vagy megnézek egy műsort, jegyzetfüzettel a kezembe és kritikát írok róla. Próba cseresznye :) De nem csak valami unalmasat, hanem olyan Nikiset. Új mániám Fáy Miklós, szóval egyértelmű, hogy honnan jött az ihlet. Kiderül, hogy értek e hozzá, benne van-e a vérembe :) Mert a szívemhez közel áll és nagyon tudom értékelni az írásait vagyis inkább a kötekedő megnyilvánulásait. kezdődik az őrület :) Végre valami fel keltette az érdeklődésemet. !!! Ólálááá :)
2011. szeptember 26., hétfő
Fáy Miklós a FEL! meséről
"Tudom, hogy előbb kellett volna szólni, de még tart az őszi szünet, jobb későn, mint egyáltalán nem. És ez fontos: a Fel! olyan film, amit látni kell. Gyerekkel vagy szülőkkel vagy csak magányosan, de meg kell nézni. Én akkor jöttem rá, amikor valaki elkezdte mesélni a történetet, és észrevettem, hogy ez engem nagyon is érdekel.
Úgyhogy a legegyszerűbb az lenne, ha most elkezdeném mesélni a történetet, van egy öregember, aki csöndben, lassan, érdektelenül élte le az életét, léggömböt árult, egyedül maradt, és akkor egy napon... Nem, ez így kevés.
De még ebben is vannak érdekes elemek. Az embernek az az érzése, hogy a forgatókönyvírók (egyébként a film rendezői is, sőt az egyikük még az eredeti változatban két kutyának is a hangja) összeírták egy nagy papírra, hogy melyek azok a témák, amelyeket egész estés animációs filmekben szigorúan kerülni kell. Nem lehet egy 78 éves tata a főszereplő, aki bottal jár, és mogorván néz maga elé. Nem lehet szó benne boldogtalanságról, gyermektelenségről, csendes halálról a kórházban, és ha mégis, legalább ne egy túlsúlyos, buzgó, Russell nevű kínai kölök legyen a második számú főszereplő. Vagy ne kelljen félni a kutyáktól. A mindent eldöntő nagy bunyót ne két vénember vívja, a kardcsapásokat ne a járókerettel hárítsák, és mondhatnám tovább.
Persze, tudják, hogy mit csinálnak. Mert mondani is akarnak valamit. Sok mindent. Hogy élni jó, mindig és minden korban, hogy az élet fontosabb mindennél, az élő csodálatosabb, mint a halott, vannak álmok, amelyeket meg kell valósítani, de vannak meg nem valósult álmok, és azokkal sincs semmi baj. A csöndes élet néha éppen akkora kaland, mint a világkörüli utazás - jó, lehet, hogy ezt csak vigasznak szánták. Van viszont egy még fontosabb üzenet: moziba járni öröm.
De nem az üzenetek és a váratlanságok miatt jó film a Fel!, hanem mert ez mind egy valóságos filmben látható, amely izgalmas, mulatságos, megható. Mert van benne egy filmetűd, néhány perc, zene szól alatta, kicsit elválik az egész filmtől, és elmesél két életet, olyat, amelyben semmi, de semmi különös nincs, és mégis annyi gyengédség, ötlet, szeretet van benne, hogy a néző hihetetlenül boldognak érzi magát, amiért akár vele is megtörténhet ugyanez.
Mégsem ezért kell megnézni, hanem mert olyan káprázatosan gondos munka, ahogy az öreg rajzolt figura leül, de közben önkéntelen mozdulattal fölhúzza a nadrágja szárát, hogy ki ne térdesedjen, pedig csak komputernadrág, és az önkéntelen mozdulat egy csomó munkával jár. És nem felejtik el, hogy ha elalszik, másnap reggelre megborostásítsák a vénembert, pedig az is pluszmunka, de nekik megéri. Nekünk is."
2011. szeptember 25., vasárnap
2011. szeptember 23., péntek
Ki támogat?
Ki marad majd mindig mellettem? Melyik barátnőm tart ki örökké? A családom mindig támogatni fog? A szerelem mindig a szívembe fog élni? Vagy egyedül maradok?Utálok egyedül lenni. Félek a magánytól. Ragaszkodok az emberekhez de nagyon nagyon.
Önismereti tréning
Igen, lehet el kellene mennem egy önismereti tréningre. Kicsit rendet raknom a lelkembe, hogy összhangba legyek magammal. Ma eldöntöttem, hogy ha felvesznek az újsághoz eljárok sportolni: fal labdázni meg kondiba ide Csanakra a natural-ba. Változom és akarok is. Télre átváltozom, megkomolyodok :) na persze a rózsaszín Niki megmarad csak fejlődik. Jót fog tenni a komolyodás.
Folytonos változás
Tegnap még leakartam egy emeletes házról ugrani, ma már nem. Tegnap sírtam egész álló nap, ma mosolygok. Ez az állandó hangulat változás kikészít. Nem szeretem és nem is bírom ha nem stabil a föld a lábam alatt, ha nem tudom mit hoz a holnap. Ma beszéltem Fábián Gyurival és azt mondta, hogy szükségük van rám. Folytassam így tovább, fejlődjek és akkor lesz számomra hely. Jól hangzik. Nem hiszem el hogy nem ugrálok örömömbe, annyira nem tudom elhinni. Régen nem hiszek már a szavakban, az ígéretekben. De akkor miben higgyek?! A lényeg, hogy tepernem kell, szeretnék decemberre állást :) Ja és a fizetésről azt mondták megoldják valahogy, hogy kapjak "zsebpénzt". Így legyen!
Álom magazin
A héten arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha a Kisalföld indítana egy új fiataloknak (18-25 év körülieknek) szóló magazint. Kinézete olyan lehetne, mint a gasztronak : kis alakú, színes, elég hosszú. Havonta jelenne meg. A főszerkesztője Én lennék, ha már kitaláltam :) Az Anita lenne a tördelő. Zsoca írná a politikai és a számítógépes játékok rovatot. Viki fotóit is közölnénk adott témákban. Unger Adri írná a szerelmes történeteket. Raci Adri lenne felelős a divat rovatért. Anna a zene, programok részért. Bognár Viki verseket írna. Jucinak is kitalálnánk valamit. Lenne még benne blog ajánló. És bármi amit megálmodnánk közösen :) Hónap elején összeülnénk megbeszélésre. Hát igen, álom világba élek :) De szerintem szuper lenne. :)
2011. szeptember 22., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)