Irigylem a babákat, a kis gyerekeket és a még mindig álom világban élőket! Egy éve még nekem is voltak nagy terveim és álmaim. Röviden: összeköltözés és újságírás. Hihetetlen mennyire egyszerűnek és mesébe illőnek képzeltem a jövőmet. Na és most?! Ostorozom magamat, hogy lehettem ennyire naiv. Ülők itthon és nem merek előre lépni. Visszaolvastam a régi bejegyzéseimet és nem látok bennünk semmi fantáziát, ahogy cikkeimben sem: nem szórakoztatnak, nincs bennük semmi plusz és semmi Nikis, soha nem is volt. Álomba ringattam magam és most megszólalt az a bizonyos ébresztőóra, hogy ébredjek már fel, térjek magamhoz mert ez hazugság! Akkor hát hogyan tovább?! A blogom törlésén is erősen elmorfondíroztam, de végül a saját szórakoztatásomra úgy döntöttem megtartom. Sőt adok egy új esélyt a nem létező írói vénámnak és próbálok mindennap értelmes bejegyzéseket alkotni. Határozottan reménytelenül, mert az újságírást lehúztam a wc-n, nem volt egy könnyű menet, de a döntés végleges. ( pedig valami nagyot szerettem volna titkon alkotni, sok sok év múlva talán még egy könyvet is, na ezt hívják lúzerségnek) Új terveim még nincsenek ami elég rémisztő. Szörnyű úgy lefeküdni aludni, hogy nincs miről álmodoznom. Nagy űr van a lelkemben, szörnyen fájdalmas üresség. Mint a strucc földbe dugva a fejem még az önéletrajzaimat sem küldtem el sehova. Félek, hogy csak porszívóügynöknek lennék jó, amire elég nagy az esély.De valóban fontos lenne, hogy rá tudjam venni magam a meló keresésre( Ágival jövő héten megyünk be a Munkaügyibe). Ugyanis a tanuláshoz is pénz kell. Legkésőbb az év végére vagy az új év elejére szeretném ha megszületne az új Niki, új tervekkel, új célokkal. Szeretnék diplomát szerezni, ehhez viszont elég nagy összeget kell összeszednem, hogy jövő szeptembertől újra az iskolapadot koptathassam. Szánalmas, hogy azt se tudom miből szeretnék diplomázni. Elég nagy az esélye a szakma szerzésnek is, de azért is fizetnem kell. Ha megálmodtam a jövőmet, akkor nagyon nagyon boldog leszek! Cél és álmom nélkül szörnyen nehéz! Keressem az új önmagam!
Nem kell ennyire negatívnak lenni, igenis jól írsz, de ha tényleg feladtad véglegesen, akkor biztosan jó okod volt rá (és csak remélni merem, hogy az nem az itt is tapasztalható túlzott pesszimizmusod). Mindenképpen írd meg, ha kideríted,merre tovább!
VálaszTörlésSajnos valószínűleg a túlzott pesszimizmusom is közbe játszott, de ígérem, ahogy kiderül, hogyan tovább megírom!!! Köszi, hogy mindig gondolsz rám Zsoca <3
VálaszTörlés