Repülhetnek a kövek, jöhetnek a megjegyzések az IQ szintemről, de igenis vállalom, hogy Én nézem esténként a "műsort". Nekem is megvan a saját kis véleményem a bent lakokról, a stílusokról, a célokról és az egész show-ról. De engem kikapcsol, nem kell gondolkodnom, sem megerőltető mozgást végeznem. Mint egy zombi akin még pluszba agy mosást is végeznek fekszem az ágyba(olykor olykor lehet, hogy még a nyálam is folyik) és ennyi. Zajlanak az események, amelyek nem rengetnek meg bennem semmilyen világ nézetet sem. A műsoridő alatt felháborodok az értékrendeken, szánalmat, néha hányingert és megvetést érzek 1-2 szereplő iránt. Úgy, hogy nem kell a szemükbe mondanom, ők nem válaszolhatnak, nem védhetik meg magukat és legfőképpen nem formálhatnak véleményt rólam. Ez egy sunyi üzemmód, "védett" vagyok, nem érhet semmi váratlan, nem kerülők konfliktusba senkivel. Ezek mellett pedig ott az azonosulás és a más térbe helyezés. A néző kiválasztja a neki legszimpatikusabb bent élőt. Majd újra rágalmaz, "ha Én bent lennék/ ha Én a helyébe lennék" kezdetű mondatokkal. Minden kukkolónak van/lesz egy favoritja és egy akit nagyon utál, egy fekete bárány is. Ami epizódról epizódra minden következmény nélkül változtatható. Az otthon ülő pedig még mindig véleményt formál, kritizál, pálcát tör a kényelmes foteljéből a biztonsági zónájából. Nem szép dolog, de a szereplők ezt vállalták, ahogy azt is, hogy minden kis apró részlet a múltjukból ( a kinti világból) napfényre kerülnek. Kellemetlen helyzetbe hozva a családjukat és ha kiesnek nekik is okoz majd néhány álmatlan éjszakát. Akkor tehát kedves nézők, szórakozzunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése