Hol vagy nagy szerelem

Ez a hajnal nem adott semmit számomra...

az ébredéssel belekarmolt az álmokba...

Egyedül hagyott, hogy fájjon éreznem:

egyedül vagyok a bűnnel is, ha vétkeztem.

Itt rövidek a nappalok, és hidegek az éjszakák

ezer éve itt vagyok, csak várok Rád!

Hol vagy nagy szerelem?

Mért nem vagy ma velem?

Odakint összebújik a hó meg a szél

és rám zuhan az éjjel

Hol vagy nagy szerelem?

Mért nem vagy ma velem?

Hiába ég a tűz a szívemben,

hóvihar van a lelkemben,

a Szerelem Angyala átsuhant a föld felett,

hiába keresi már a képzelet...

Ez a város messze van az édentől,

kimaradtak a nagy csodák az életből...

Csak az álmok járnak vissza úgy, mint rég:

Csak az álmok vennék észre, ha elmennék.

De jönnek a nappalok,

múlnak az éjszakák:

valami a szívemben még FÁJ!

Eltűnt már minden

Eltűnt már minden, miről álmodtál

Széthullott lassan, mint egy kártyavár

Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár

Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már

Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...

Az élet nem mindig pont rólunk szól...

Rám tör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem

Mikor hangod ébresztett fel

Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még

Már mindent elfújt a szél...

Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz

Emlékül mit mondhatnék?...

Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt

És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt

Végül már nem hittem hogy van választás

Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már: mondd good-bye...

(Hooligans)

Mint egy rossz horror film

Nyomasztó, ködös, borongós, borús, felhős az időjárás. Legszívesebben végig bőgném az egész napot, de az elmúlt időben elfogyott az össze könnyem, már a raktárban sincs egy csepp sem. Durva, hogy a ködtől nem látszik a szomszéd ház. Körbe vett a szürkeség, pedig én utálom a szürkét, rózsaszínt szeretnék. A hideg futkos a hátamon, nem valami kellemes...mondhatnám, hogy igazán kellemetlen. Vártam ezt a napot, a szombatot, amikor egész nap lazulok és nem csinálok az égvilágon semmit... De olyan mintha a köd beköltözött volna az amúgy sem boldog napjaimban, mintha rám szállt volna. Nem engedi, hogy mosolyogjak és röhögjek, igazán ijesztő a helyzet. Próbálok ellene tenni, bömböltettem a zenét ( Hooligans ) és felkapcsoltam az összes lámpát körülöttem de nem segít. Pedig azt hittem, hogy ha legalább sötétség nem lesz akkor a rossz kedv is elillan. De látszólag erősködik és kitartó, nem szándékozik elhagyni kicsi szobámat és a szívemet sem. Az alvás sem nyújt már menedéket, jár az agyam és nem bírok elaludni. Fáradt vagyok vagyis inkább fáradékony, olyan mintha soha sem tudnám magam kipihenni, nem számít mennyit fekszem.De azért sem fogok csokit enni, tudom azt akarja, hogy tovább hízzak. Így hát tovább várom a szivárványt...

Menekülés de hova?

Anglia vagy Budapest?

Nincs többé...

Akiről azt hittem örökké szeretni fog és elvesz feleségül, akiről azt hittem nem hagy el soha, akivel közös álmaink voltak, akivel közös életet terveztem, akit a legfontosabb barátnőim ismertek, akit bemutattam a családomnak és ők elfogadták és szerették, akinek szültem volna gyerekeket is, akinek a kezét nem akartam elengedni, akit támogattam mindenben és segítettem, akiről soha nem gondoltam, hogy nem szeret és szenved mellettem, akit egész éjjel öleltem, akinek fürdő vizet csináltam, aki nélkül nem tudtam aludni, akinek kávét főztem, akinek minden örömöt és boldogságot megakartam adni, akihez igazodtam, akinek mindenben megakartam felelni, aki megoszthatta velem minden bánatát, aki miatt hanyagoltam a barátnőim és a családom, aki miatt változtam, akiért mindenre képes voltam, akinek mindig jót akartam, akinek ismertem a családját, aki együtt nevelte velem Vacak babát, akire rábíztam volna az életemet, akit feltételek nélkül szeretem, akinek elég volt annyit mondania ha szomorú voltam, hogy szeretlek...Már nincs többé....

"fény az alagút végén"

A héten a tanulásé volt a főszerep. Vasárnap óta idegesített a tudat, hogy már elvagyok késve és nem tudok két vizsga anyagot is megtanulni de én halasztgattam egyik napról a másikra. Majd eljött a csütörtök és olyan pánik volt rajtam. Még soha nem volt olyan vizsgám amelyikre ennyire nem tanultam , mint a pszichológiára...biztos voltam benne, hogy pótvizsga lesz belőle. De akkora mázlim volt, hogy 3 kaptam. Szociológiából pedig nagy meglepetésemre 4.

Természetesen itt nincs vége a történetnek, még vár rám 3 vizsga: informatika, angol, filozófia. Legalább már látom a "fényt az alagút végén" :)

Csak álmodoztunk és terveztünk...

Susuval való találkozás és hosszas beszélgetés után elmondhatom, hogy sokkal jobban vagyok. Nem váltottuk meg a Világot csak álmodoztunk és terveztünk, ez kellet most nekem. Sokkal jobban vagyok. Mivel pénteken kettő vizsgám is lesz most nem tudok sok mindent írni, vagyis tudnék de időm nem engedi...ma sem tanultam semmit...és már csak 2 napom van, azt hiszem bajban vagyok.