Mint egy rossz horror film

Nyomasztó, ködös, borongós, borús, felhős az időjárás. Legszívesebben végig bőgném az egész napot, de az elmúlt időben elfogyott az össze könnyem, már a raktárban sincs egy csepp sem. Durva, hogy a ködtől nem látszik a szomszéd ház. Körbe vett a szürkeség, pedig én utálom a szürkét, rózsaszínt szeretnék. A hideg futkos a hátamon, nem valami kellemes...mondhatnám, hogy igazán kellemetlen. Vártam ezt a napot, a szombatot, amikor egész nap lazulok és nem csinálok az égvilágon semmit... De olyan mintha a köd beköltözött volna az amúgy sem boldog napjaimban, mintha rám szállt volna. Nem engedi, hogy mosolyogjak és röhögjek, igazán ijesztő a helyzet. Próbálok ellene tenni, bömböltettem a zenét ( Hooligans ) és felkapcsoltam az összes lámpát körülöttem de nem segít. Pedig azt hittem, hogy ha legalább sötétség nem lesz akkor a rossz kedv is elillan. De látszólag erősködik és kitartó, nem szándékozik elhagyni kicsi szobámat és a szívemet sem. Az alvás sem nyújt már menedéket, jár az agyam és nem bírok elaludni. Fáradt vagyok vagyis inkább fáradékony, olyan mintha soha sem tudnám magam kipihenni, nem számít mennyit fekszem.De azért sem fogok csokit enni, tudom azt akarja, hogy tovább hízzak. Így hát tovább várom a szivárványt...