Keresztes Ildikó: Csak a miénk....

Viharos vad évek, Szerelmünk megtépték, Csak rongy és sár. Pedig most is égek,
S tudom azt, hogy lángolsz te is még. Csak az álarc rejti már. S ha a szívünk éppen tompán szól, Hát tépünk egymás tollából.

Már jártunk felhőn túl, Tisztán és piszkosul, Fájt már a tűz, a jég, Mégsem volt még elég.
Vad szívünk most is száll, Mint tépett két madár. S bár szürkébb fent a kék, Mégis csak a miénk.

Bilincs, vagy áldás, Szerelmünk körbejár, Vagy jó, vagy fáj.
Először megszökés, Utána megszokás,
S végül játszunk kicsit még.

Mégis csak a miénk.
Csak a miénk.