2011. január 8., szombat

Nincs többé...

Akiről azt hittem örökké szeretni fog és elvesz feleségül, akiről azt hittem nem hagy el soha, akivel közös álmaink voltak, akivel közös életet terveztem, akit a legfontosabb barátnőim ismertek, akit bemutattam a családomnak és ők elfogadták és szerették, akinek szültem volna gyerekeket is, akinek a kezét nem akartam elengedni, akit támogattam mindenben és segítettem, akiről soha nem gondoltam, hogy nem szeret és szenved mellettem, akit egész éjjel öleltem, akinek fürdő vizet csináltam, aki nélkül nem tudtam aludni, akinek kávét főztem, akinek minden örömöt és boldogságot megakartam adni, akihez igazodtam, akinek mindenben megakartam felelni, aki megoszthatta velem minden bánatát, aki miatt hanyagoltam a barátnőim és a családom, aki miatt változtam, akiért mindenre képes voltam, akinek mindig jót akartam, akinek ismertem a családját, aki együtt nevelte velem Vacak babát, akire rábíztam volna az életemet, akit feltételek nélkül szeretem, akinek elég volt annyit mondania ha szomorú voltam, hogy szeretlek...Már nincs többé....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése