Wáá

Ha az ember sokat hazudik egy bizonyos dologról, akkor a végén elhiszi hogy így is van. Tudom gyerekes vagyok, hogy hazudok az exemnek az érzéseimről és egy új kapcsolatról, sőt lehet szánalmas is vagyok, de nem tudok jobbat. Azt akarom hogy neki is rossz legyen, na most meg még önző is vagyok sajnálom. Azt akarom hogy ne sajnáljon engem vagyis ne gondolja azt, hogy most elvagyok veszve. Még ha igaz is lenne akkor se. Úgy gondolom nem érdemli meg, hogy ha rám gondol az jusson eszébe oha szegény még mindig mennyire szeret. Hát nem....na jó valójában de igen... Nem tudok ellene mit tenni.
Még mindig nem, vagyis vannak napok amikor úgy látom hogy na szuper és túl vagyok rajta, aztán jönnek azok a napok amikor szenvedek. Azt hittem ez elfog múlni, de még nem. Pedig már 1 hónapja vége a történetnek...

Igen boldog vagyok, mert vannak nagyon jó és szuper pillanataim, sokkal többet kihozok az életemből, mint eddig. De őszintén bevallom, hogy boldogabb lennék ha lassan a 14. hónapot várnánk együtt.

Rossz mi?