Mélypont

Viki fejmosása közben rájöttem arra, hogy egy nagy darab KAKI vagyok! Csak olvassátok:

Kaki: "Én sem csinálok semmit, alig járok suliba , itthon nem sokat segítek, nem jelentkeztem suliba, kevés a pénzem, nincs tervem -> nagy senki szar vagyok. És ezért még jobban haraxom rád -> mert neked k*rva nagy dolog van a kezedbe. egy hatalom - a tehetség. Ha én valamiben tehetséges lennék vagy lenne hozzám kedvem megcsinálnám. És te élvezed a fotózást, jó is vagy benne, van terved. Akkor mi a rákos faszért nem szeded össze magad?"
Viki: "Kurva sokat jelent ez nekem, hogy ennyire törődsz velem és odafigyelsz, meg nagyon is jól látod, hogy mi van velem. Amúgy meg dehogy vagy te nagy senki szar. Sztem bnőim közül te vagy az egyik legönállóbb ember. Neked is meglesz mit hogyan merre, csak össze kellene ülni megbeszélni, hogy miben vagy jó meg megnézni a sulikat, hogy mihez lenne kedved, sőőt ezt meg is csinálhatnánk! "
Kaki:"csak gondold át: te vagy a fotós, kreatív, kissé elvont. Susu a szép meg az akaratos nehezen kezelhető. Anna a nagy szájú, márka mániás, cipő gyüjtő. És én?? Max aki meghallgat mindenkit és segít. Ennyi? Nem mondom, hogy rossz dolog, csak nem megyek vele sokra. Persze a barátságotok meg amit kapok szeretet az csodálatos, felbecsülhetetlen, de abból nem élek meg."
Viki: "Hát Niki basszus, főzöl, a Vacakot kurvára egyedül látod el, pl én még a macskáimat sem vagyok képes ellátni :D Plussz ott van az is, hogy hogy ne segítenél otthon, hát most is anyudéknak kölcsönadtál, te intézted a netet, minden ilyen dolgot te intézel. Anyudat is befizetted fodrászhoz, annyira örült ám neki, mikor megdicsértem mondta is, hogy te miattad mehetett el :) Szóval iggen sztem te nagyon is önálló vagy.Plusz bárki gondolhat bármit rólad te szarod le, mert tudod ki vagy, ez is nagyon nagy előny! "
Kaki: "Igen mert nekem a család meg a barátok az elsők. Mondjuk azt, hogy jószívű vagyok azokkal akiket szeretek. De faszt vagyok önálló, egy szendvicset is lusta vagyok megcsinálni ha itthon van anya. Basszok elmenni meló diákba is h legalább 1-2 napot tudjak melózni, főleg most h ennyire keveset járunk, faszán megszedhetném magam. De nem , szóval én sem vagyok jobb nálad, nem erről van szó. Csak én ülők itthon álmodozok de nem lépek előre én sem. Pedig megtehetném. Ijesztő! és egyre többször érzem magam SENKINEK ÉS SZARNAK!!! "
Viki: "Okké akkor egyezzünk meg baszogatni fogjuk egymást, hogy mindenki csinálja a dolgát :) Egyikünk se szar és senki! Hanem mi valakik vagyunk basszus :D "

Ha valakinek nem esett volna le a Kaki én vagyok.

122 éve készült el az Eiffel-torony

Eddig

Hétfőn Evinél ( unokatesóm, bérmakeresztlányom) voltam bent a kórházba, mivel kivették a manduláját. Ami nem lenne nagy durranás, nekem már kiskoromban kivették. De mivel ő már 17 éves, nehezebben gyógyul és veszélyesebb is. Altatni sem lehetett, mivel már idős. Bár engem sem altattak el. Sok mindenre nem emlékszem, a fájdalomra sem, csak hogy leszíjaztak és fogták a fejem, elég rémisztő volt. Anyu szerint röhögtem amikor kitoltak a műtőből -> ez valószínű a nyugtató miatt volt. De Evinek ez maradandó élmény marad. Sajnáltam nagyon. :( De megígértem neki, hogy ha felépül akkor elviszem a mekibe :) Igen jó fej vagyok, mi? :D

Kedden volt életem értelmének a születésnapja méghozzá az első :) Igen már 10 hónapja bearanyozza napjaimat és az egész családét. Mindenki imádja, ő körülötte forog a világ. Elég rendesen elvan kényeztetve. De hát ki tudna rá haragudni?! Tomi az egyetlen aki megszidja ha valami rosszat csinál. Egyszer csaptam a fenekére, de utána én mentem utána ölelgetni. Mondhatja erre bárki, hogy ez már túlzás és nem normális. De addig amíg valakinek nincs benti kutyája addig ezt nem is értheti. Én sem értettem, hogy lehet kutyákat ennyire szeretni. Mindig is volt kinti kutyánk, de az teljesen más. Egy szoba kutya, aki veled él a nap 24 órájába veled van az teljesen más kategória. Mielőtt megkaptam Vacak babámat , addig el sem tudtam képzelni, hogy egy kutyával aludjak egy ágyba. Most ha a földre fekszik akkor már viszem is fel magam mellé :) Főleg ha egyedül alszom akkor jó egy társ. Hozzá teszem amióta megvan a kis manóm sokkal kevesebbet vagyok beteg. Csodálatos dolog érezni, hogy neki szüksége van rám. Végre valaki :) Egy egész könyvet tudnék róla írni. De egy a lényeg, hogy van nekem és imádom.

1 éves nagyfiú lett a szerelmem: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

+ kedden jog zh-t írtunk ,annyira nem érdekel a dolog :) Nem lett 1es a többi meg nem számít.

Szerdán voltunk kint Annával meg Jucival TO-n matricáért. Utána Árkádba Jucival cipőt venni. Aztán Érdek feszítő pszicho órára mentünk be -> ásítások hegye :)

Ma pedig nem megyek suliba. Okok: 1. Minek menjek be? 2. Vacakot viszem kozmetikushoz.

Ennyi voltam :) Csocsedliiiii :)

CSD fotó kedvenceim

Boldog Első Születésnapot Vacak!

Maci Laci

Ezt 100%, hogy megnézem :)

Nincs címe

Csend van, kint már sötét, halkan szól a zene, ég egy gyertya, az óra kattogása behallatszik a konyhából- idegesítő egy szerkezet, Vacak a fotelban alszik, Tomi dolgozik, Anyu koncerten, Apa a tupperware-osokat ( biztos nem így kell írni) vitte valahova de ő csak vájlingosoknak ( ezt se így kell írni) hívja őket :), Dani csajozik mint mindig. Az asztalon pénz - anyu megoldotta a vacsimat, rendeljek pizzát. Én pedig gondolataimmal kettesben maradtam. Néha nem rossz dolog a magány. Nem is mondanám magánynak , inkább csak idő saját magamra. Bubu macival ( el ne mondjátok neki, hogy így hívtam mindenki előtt) két naponta találkozunk és alszunk együtt ami amúgy a legjobb döntésünk volt. Tegnap volt 1 hónapja, hogy újra együtt vagyunk. Amúgy április 2.án leszünk 16 hónaposak. Úgy döntöttünk, hogy azt a 2 hónap külön létet is bele számoljuk. Igazság szerint én szeretem volna, még hozzá azért, hogy idén decemberbe legyünk 2 évesek. Az tök jó hónap :) Meg most ha valaki kérdezi akkor nem fogom neki elmagyarázni, hogy 16 hónapja jöttünk össze, de csak 14 hónaposak leszünk, mert Tomi bekattant. Felejtős! Eleget magyaráztam már így is mindenkinek.

Mellesleg nincs semmi értelme vagyis kimondott célja ennek a bejegyzésnek, csak úgy kedvem volt leírni.

Ui: 1 órával kevesebbet fogunk aludni, ez azt jelenti, hogy jön a nyár :)

A Siker :)

"Igazi, vérbeli blogger lettél Niki, azt hiszem, a te stílusod áll a legközelebb a Tribalmhoz, nagyon kedvemre való ez a blog ;)"

Köszönöm !!!

20 év múlva

Ma Élet és Pálya tervezésen ( lefordítva Osztályfőnöki óra) azt volt a feladat, hogy írjuk le különböző szempontok alapján, hogy milyenek leszünk 20 év múlva.
Esténként álmodozó lányként nem volt nehéz, mivel sok mindent elterveztem vagyis inkább megálmodtam. Nem kimondottan reálisan :)

A szempontok ezek voltak:

Hajszín: 100% Szőke
Testalkat: Mivel addigra már lassan elérem a 41et és olyan 26 évesen már szülni szeretnék, a második babát, pedig 30 körül - ezért talán már sikerült leadnom a szülés utáni plusz kilókat. Viszont a melleim már tutti nem ilyenek lesznek, így valószínű átesek egy plasztikai ( helyreállító) műtéten :) Szóval ha nem is leszek nagyon vékony ( soha nem is voltam) de dagi sem, legalább a melleim nagyok maradnak a magasságomhoz ( mélységemhez) képest :)
Testsúly: 55-60 kg max :) Isten adja!
Öltözködés: Sportosan otthon, csinin a munkahelyen. De nem lesz kiégett 40es formám :)
Természet: Gondolom megkomolyodom, de nem túlságosan :) Anyum és Apum is 40-41 és ők sem úgy viselkednek mint akik citromba haraptak :)
Szülők: Szüleim 60 évesek lesznek, így biztos sokat fogok velük törődni és gondoskodni róluk. Remélem nem romlik meg valami miatt a kapcsolatunk és nem leszek hálátlan gyerek.
Gyerek: Kislány aki addigra már 14 éves lesz, Nadin lesz a neve. A kisfiú pedig 10.
Rokon: Nagy a család és elég család centrikus is vagyok, ez valószinű nem fog változni, ugyanazokkal tartom majd a kapcsolatot akikkel jelenleg is jóba vagyok.
Állat: A kinti kutyát a férjem fogja választani, de mindenképpen lesz benti szoba apróságunk is. Mivel sajnos addigra már a kis Vacakunk nem lesz. Nehéz lesz az ő helyét pótolni.
Ház típusa: Családi ház , zöld övezetben vagy kert városban.
Berendezés:1-2 hónapja már elég részletesen vázoltam egyik bejegyzésembe az álom kéglit. Most nem fogom még egyszer. ( ha eddig nem olvastad akkor ejnye bejnye, de most megteheted- vissza nem térő alkalom)
Munkahely: Kreatív állás ahol utazni kell vagy kényelmes iroda de nem monoton munka, akkor már legyek főnök aki pöröghet.
Hobbi: Tini lányom mellett szerintem a hajtépkedés és ideg összeomlások mellett nem lesz sok időm. De ha igen. akkor állatmenhelyre biztos kijárnék mint önkéntes.
Sport: Kutyasétáltatás.
Utazás: Horvátország évente. Olaszország. Na meg Ibiza :)
Akkori célom: --

Utolsó kérdésre sajnos nem tudom a választ. Még álmodó Nikiként sem.

Ennyi voltam mára! Puszika.

Cukiság

Lassan Április

Hello!
Napsütés, jó kedv, nagy séták, energia, napszemüveg :)

Két kedvenc - Jersey Shore avagy művelődjünk

Snooky a szövege miatt. Mike pedig szerintem érthető :)

Vikitől

A tetkó a gyengém ;)

Nem kötelező- De én szeretem

"A szavak mindig erősek, de a tettek folyton szundikálnak, csak ígéretek lettek."

Költözés

Mostanában többször felvetődik bennem a kérdés, hogy a barátnőimmel költöznék össze vagy a barátommal. Leszögezném , hogy nem azért mert a barátomat nem szeretem, csak nem olyan egyértelmű a válasz. Igen, szeretem és ez a két hónap különlét mg jobban segített abban, hogy erősebben érezzünk egymás iránt. De ez egy másik téma.

Tehát, nézzük a lehetőségeket:
Hogy ha a barátommal költöznék össze az melós lenne, értem ez alatt a mosást, takarítást, főzést stb. Oké persze biztos beosztanánk és Tomi is segítene ( az elején).
Bennem ez játszódik le: Végre közös otthon. Együtt főzünk, takarítunk. Aztán később akár jöhet a gyerek is, autó, kutya, macska és minden ami kötelező. Annyira jó lesz!
Átérzem Tominak az érveit és gondolkodás módját is amikor szóba jön a téma: Érdekesek vagyunk mi nők, ha a párunk vacillál akkor azt gondoljuk biztos nem szeret minket. Ha nem mennek bele, mert korainak tartják, akkor nem tervezünk vele, ez aggaszt minket és félünk, hogy komolyabb társ után kell néznünk. Sok lehetőség nincs. Saját lakás hitellel, ő lakása, anyósék, anyámék, közös albérlet. Anyagiakat és egyéb más tényezőket figyelembe véve hozzuk meg a legjobb döntést.
Aztán ha megtörtént a költözés, mindenki boldog. Persze kis idő után kezdenek megjelenni a szokásos gondok. Nincs elég nagy rend, tele a mosogató, morzsás az asztal, koszos a szőnyeg. Ez a rész, amikor kezdünk szembesülni azzal, hogy igazából mekkora egy állattal vagyunk együtt.
Mi van, ha nem Ő az igazi? Sőt, mi van, ha biztos vagyok benne? Akkor ennyi volt a szabad élet, mostantól takarítás, főzés, mosás, közös kassza? Na nee…
Összeköltözni kedvesünkkel egy igazán komoly lépés. Nem csak arról van szó, hogy tényleg meg akarjuk őt ismerni, vele lenni, hanem valóban össze akarjuk kötni az életünket. Minél többet időt vele tölteni, vele kelni, feküdni, szomorkodni, örülni, sírni, nevetni, aggódni.

Már nagyon jó lenne önállóbbnak, felelősség teljesebbnek lenni. Összebújni, azt csinálni akkor és ott ahol csak szeretnénk ( rossz aki rosszra gondol), nem figyelni másokra, nem függeni senkitől, nem kérni engedélyt- egyszóval ( vagyis öttel) - ezer jó dolog van benne.

De ott a másik oldal: a Barátnős összeköltözés. Ami nagyobb bulinak és szórakozásnak ígérkezik. Egész este pletyózás, a kanapén pop corn-t majszolva film nézés, hajfestés, köröm lakkozás, sírás, nevetés. Ó Imádnám! Azokkal a barátnőimmel költöznék össze akikkel a hétköznapokban sincs probléma ( ha lenne akkor nem lennének a barátnőim, ez logikus). Valószínűleg életem legboldogabb hónapjai/évei lennének ezek. A barátnőimmel nem érezném olyan felnőttesnek magamat. Elég öregesen hangzik a háztartás vezetés. ( Kivétel: Juci Muci Buci). És ilyenkor nem lenne rajtam a nyomás, hogy nincs vissza út.

Tegnap este elalvás előtt olyan pillangós volt a gyomrom. Mintha izgultam volna. Olyan érzésem van, mintha valami készülődne. De nem rossz dolog, hanem valami jó valami más. Ötletem sincs, hogy mi az. Igazság szerint lehet, hogy nem is lesz semmi újdonság. De mintha érezném. Érti ezt valaki? Mindegy. Üzenem a változásnak, hogy szeretettel várom :)

Na melyik legyen? :)

A helyzet velem

Röviden megfogalmazva: jól vagyok.

Tomival minden rendben. Bár azért nem merem ilyen korán kijelenteni, hogy dúl a szerelem és csodálatos minden, mert annyi idő még nem telt el a békülés óta. De jelenleg tényleg jó vele,ennél többet nem is kívánhatnék- őszintén bevallva hiányzott nekem. Látom rajta az erőlködést és az oda figyelést, ez pedig megnyugtat. Remélem ilyen marad és még jobban megerősödik a kapcsolatunk. Mert hát mondjuk ki: Szeretem!

Suli csak annyit hogy nem túlzottan érdekel.

Szeretlek Cila!

Ma voltam Komáromba Cilánál, reggel engedték ki a kórházból. A monoklija egyre szebb színekbe pompázik, lila-fekete-zöld akár egy zászló. De elmondása szerint nem fáj neki semmi, azért ezzel vitatkoznék, mivel ő az utolsó ember aki panaszkodna. Jól ismerem-alig akart mesélni. Amit elmondott azt is úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hogy elszédült és leesett a székről. Nem mond semmi olyat ami pánikra adna okot, de ő már csak ilyen. Nem akarja, hogy betegnek, gyengének vagy fáradtnak lássuk. Cila a legerősebb nő. Mami halála után megrogyót de akkor sem testileg, inkább lelkileg amit nagyon erősen próbált elrejteni. Még akkor is minket vigasztalt és támogatott amikor neki sokkal nagyobb szüksége lett volna rá, de nem engedte. Hihetetlen erős és csodára méltó. De komolyan, ha példaképet kellene választanom biztos ő rá esne a választásom. A legszörnyűbb érzés belegondolni hogy ha ő nem lesz mi lesz velem/ velünk. Szeretlek Cilukám!

Jó ez így ?!

Tapasztalataim szerint amikor az ember egyedül van ( mármint pár nélkül ), akkor sokkal jobban el van veszve a Világban. ( Legalábbis úgy érzi ). Egy átlagos boldog naphoz képest ilyenkor ezerszer több negatív érzés jut a felszínre. Többet gondolunk ezen "életszakaszban" arra, hogy mi lesz velünk, mit kezdünk majd magunkkal. Felerősödik a félelem. A jóval több szabadidő vagyis a magány miatt.( kinek, hogy tetszik). Még a barátok, barátnők, család sem tudnak éjjel-nappal őrizni minket, vigyázni ránk.
Nincs egy olyan biztos pont/személy az életünkben, akivel esténként összebújva a jövőt terveznénk. Ezután feltehetjük a kérdést: Tényleg ennyire függünk a másiktól? Ennyire számít, hogy valakivel megtudjuk osztani a terveinket? És ez így van jól? Miért van ennyire szükségünk egy társra? Egyedül nem lennénk életképesek? Szingliként nem tudnánk boldogan élni?
Pedig annak kellene a természetesnek lennie, hogy egyedül próbálunk és szeretnénk is megállni a lábunkon, hogy támasz és segítség nélkül, önállóan tudjuk el tartani magunkat, befolyásolás nélkül választani életcélt, pályát.
Na és, hogy miért hajszoljuk a szerelmet? Mert önzőek és gyengék vagyunk. ( Ez kicsit Csernusos volt , sorry). Kell valaki akinek elsírhatjuk bánatunkat, gondjainkat, aki ápolja törékeny lelkünket. Akitől halljuk a legmegnyugtatóbb mondatot:" Ne aggódj , megoldjuk". Ez kedves gondolhatjuk. De ott a másik oldal: Egyedül nem menne? Ennyire kell kapaszkodnunk egy társba? Az én lelki világom is fényévekkel jobb állapotban van amióta újra együtt vagyunk Tomival. Kevesebb ideje és lehetősége van a negatív érzelmeimnek eljutni az agyamhoz. Ugyanis az út a szívemen keresztül vezet, ami éppen nagyon el van foglalva :) Habár így is foglalkoztat a jövőm és a sokszor elhangzott kérdés: Mi leszel ha nagy leszel? Kár, hogy nem az a a kérdés, hogy mi leszel ha magas leszel? Arra legalább nem kellene válaszolnom :) De őszintén bevallom, hogy személy szerint én irigylem azokat a lányokat és nőket, akik másoktól függetlenül is boldogok, akik teljes életet tudnak élni. Ők bátrak és erősek.
Egy biztos! Nekem szükségem van arra a bizonyos társra aki fogja a kezem és velem tervez közösen. Ez betudható a szeretet hiányomnak és hihetetlen ragaszkodásomnak is. Valamint az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a társadalom mit tart elfogadottnak. Nálunk szerintem még nagyon nem támogatott egyedüli nőként gyermeket nevelni. Meglepő, hogy pont a család alapítás az a téma, amelyről ugyanúgy vélekedek , mint az átlag. Vélhetően a saját családom miatt, az ő példájukból kiindulóan. Nálunk mindenkinek természetes, hogy férjükkel / feleségükkel együtt nevelik csemetéiket. Meló, ház, kocsi, kutya, gyerek és csupa boldogság. Én is így szeretném. De ha az élet másképp akarja és mások a tervei szerény személyemmel akkor úgyis kiderül. Talán egyedül is menne...

Megjöttem

Technikai és Pénzügyi okok miatt szünetelt a blogom :) De mától újra teljes gőzzel folytatom ész osztásom :) Hullámzás! Most pedig következik a pótlás. Ezeket a jegyzeteimet, gondolataimat kivételesen papírra vetettem. Jééé még tudok írni ?! Nem csak gépelni?! Húúúúhaaa. De veletek is mindenképpen megszeretném osztani. Na akkor hajrá :)

Mozi mozi mozi

Tegnap moziban voltunk Tomival. Nagyon jó volt kiöltözni, készülődni és együtt elmenni valahova. Nem kimondottan romantikus volt, csak simán szuper volt együtt :) A film pedig nekem nagyon tetszett : nem volt túl nyálas, de azért mégis eléggé szerelmes, nem volt végig poén dömping benne de mégis sokat nevettünk- megvoltunk elégedve a választásunkkal avagy az én választásommal :)

Új szerzemény