Márciustól

Ma nézegettem a bejegyzéseimet, és arra a megállapításra jutottam, hogy a blogom nem szól nagyon másról mint a szenvedéseimről meg a nagy világ megváltásaimról. Holt unalmas :) Szóval örömmel szeretném bejelenteni, hogy holnaptól, az új hónap jegyében : újult ötletekkel, témákkal, sztorikkal, véleményekkel leszek várható :) De ugyanezzel a stílusommal. Jó olvasgatást továbbra is, vagyis jobbat ;)

Pót Karácsony

A pénteki találkozásról Tomival csak annyit, hogy igazán büszke vagyok magamra, mert erős voltam és mindent áttudtunk beszélni amit szeretem volna.
Vasárnap pedig két hónap után bepótoltuk a Karácsonyt. Nem tudom, hogy mondhatjuk-e azt, hogy kibékültünk. Mivel ez egy elég súlyos szó. De annyi biztos, hogy a megpróbáljuk megfogalmazás megfelelő lesz. Amit elterveztem előtte, hogy mi hogy fog menni, hogy állok majd a dolgokhoz- az mind a habokban van. És azt hiszem ez így van jól. Ha nincs akkor majd kiderül. Nem akarok keretek közt élni, szabályokkal, mindent előre megtervezni. Azt hiszem ez azért van, mert láttok valamit a szemébe ami megnyugtat és simogatja a szívemet. Lehet megint én vagyok a hülye és a gyerekes, de elégszer megkaptam ezeket a jelzőket már, így mindegy. A sok "szenvedés" után megérdemlem ezeket az érzéseket. Akármeddig is tartanak. Az biztos , hogy megpróbálunk nem így összenőni. És ez szerintem nem fog nehezemre esni, mivel tényleg valóban élveztem az egyedül létet és a szabadságot. Nem akarok találgatni, hogy mi hogyan lesz, de próbálom mindenből kihozni a maximumot. Nem mondhatom el, hogy teljesen nyugodt vagyok. Sem biztos a kapcsolatunk jövőjéről de lássuk mit dob a gép :) A barátnőimnek pedig nagyon hálás vagyok a sok beszélgetésért, törődésért és támogatásért, Köszi Csajok :)

Holnapi találkozás

Holnap megtörténik a nagy találkozás...most először ülünk le beszélni az exemmel. Ezer dolog és érzés cikázik a fejembe. Nem tudok sok okosat mondani, igazság szerint nem is akarok. Holnap majd kiderül minden. Most még csak ennyi! Majd úgyis mesélek. Puszika

" A pusztulás ajándék.A pusztulás a változáshoz vezető út."

Nagyon komoly :)

Facebook óra :)

Koloszár Tamás Apró történelmet csináltunk az iskolában: facebook órát még nem tartott senki. Közösen kiértékeljük a tapasztalatokat és együtt döntünk a folytatásról. A mai óra nem pótolta a személyes jelenlétet, de talán nem volt haszontalan. Annyit azért remélem megjegyeztetek, hogy fontos az írás. nem csak annak, aki újságíró lesz, hanem másnak is, mert bizonyos gondolatok szépen és hatásosan csak az írással fejezhetők ki. Sziasztok, további kellemes este mindenkinek!

Koloszár Tamás Tíz éve tanítok az iskolában, de ilyen jó osztályom még nem volt. öröm veletek együtt dolgozni, ez a Facebook óra is ezt bizonyította!

Adrienn Unger Történelmet írtunk több szempontból is... :D kezdjük ott, hogy alulírott R.Viktória nem késett el óráról :D

Árminka

Like

Bakker kell egy ilyen kép rólam. Mekkora ötlet, óóóó Vikim hogy tetszik? :)

ÓóÓ NO

Sok mindentől függ az, hogy ki hogyan lép túl egy szakításon ezt millió és millió dolog befolyásolja, mint például: milyen hosszú és mennyire mély volt a kapcsolat, mennyire volt fájdalmas és csúnya a szakítás, mennyi dolog köt össze titeket. Az ember először kisebbfajta sokkot él át, és fogalma sincs, mi lesz ezután. Csak sír, sír, sír és alszik. Később jön a „minden mindegy” állapota, amikor még túl sok a fájdalom ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni vele. Ezután tör csak ránk a szomorúság, a veszteség valódi érzése. Majd ránk talál a düh fázisa, amikor bármi ami a kezünkbe akad az repül. Majd a megnyugvás amikor tényleg nem jut eszünkbe minden nap. Az utolsó előtti amikor már más fiúkra is igazán rá tudunk nézni és eljátszunk komolyan a gondolattal, hogy oha vele nem lehet rossz. Az utolsó pedig jelen pillanatban, legalábbis nálam amikor arról kezd el beszélni hogy össze van zavarodva, hiányzom neki és mi lenne ha újra kezdenénk....

Szakítás után még egy hónappal is arra vágytam, hogy csak hívjon fel és mondja azt, hogy sajnálja és engem akar. Pont mire végig jártam a felépülés rögös és fájdalmas útját. Most amikor madarat lehetne velem fogatni. Neeeee most, Nem akarom....

Shopping Day :)

A szombatról még csak ennyit.
Már csak egy Nike táska kell.
És megvan a nagy Négyes :
Converse, Puma, Adidas ;)

Szerdától Péntekig

Kedves Sok Ezer Olvasóm! :)

Ne haragudjatok, hogy az elmúlt 4 napban nem adtam hírt magamról de nem voltam internet közelben és őszintén bevallva ha módom lett volna rá, akkor sem lett volna fikarcnyi energiám sem írni. Szerdától Péntek estig melóztam. Mi a fene mi?! Igen, ha van rá lehetőségem akkor nagyon szívesen játszok felnőtteset :) Papám szerezte nekem ezt a munkát. Amit az elején nem szerettem volna elvállalni de aztán mégis. És iszonyúan örülők ennek a döntésemnek, mert olyan töltést kaptam ebben a három napban, amire szükségem volt. A töltés jelen pillanatban nem a pihenésre utal. Ugyanis eme feledhetetlen 3 napban reggel 9től este 8ig állandóan talpon voltam. Nyelvjárás rögzítésben vettem részt. Először 1-2 mondat a feladataimról: Segítenem kellett az embereket orientálni, megmutatni nekik mit kell csinálni, leültetni őket, ha készen vannak, akkor odaküldeni őket Laurie-khoz. Ez így nem tűnik bonyolultnak, nem is volt az. Nem tűnik fárasztónak- na de az volt!! Egy nap annyi embernek elmondani ugyanazt, kapkodni ha sokan vannak, válaszolni a kérdéseikre, mindenkire oda figyelni, elmagyarázni ezredszerre hogy mi micsoda, Iphone-okat kezelni....wááá :) Hát igen fárasztó volt, nem is testileg inkább agyilag. Lipót óta nem voltam így estére elfáradva és azóta nem pörögtem ilyen magas fordulatszámon :) pia nélkül.... Olyan jó érzés volt este úgy elaludni, hogy igenis csináltam ma valamit. Amúgy a rögzítés fele egy csendes, zajmentes helyiségben történt, a másik fele pedig valamilyen zajos környezetben. Tehát naponta 30-40 ember ment le, valaki 1 órán belül végzett de volt aki 6 órát ott ült.

A poén az egészben és amitől a legjobban paráztam, az volt, hogy ez a felmérést 4en vezettük, a 4 ember: Laurie, Krassy, Ami és Én. Csak Ami tudott rajtam kívül magyarul. Krassy és Laurie Kanadából jöttek. Nagyon be voltam ám tojva hogy mit fogok velük szerencsétlenkedni, amikor alig tudok angolul. Na de most jön a várva várt fordulat: 95%-át annak amit mondtak simán megértettem ( itt az ideje a hullámzásnak) , sőt válaszoltam is - lehet, hogy nem szép mondatokban, vagy jó sorrendben és legtöbbször ragok nélkül, leegyszerűsítve :) De ők is megértettek engem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nem tudom sajnos leírni ezt a szuper élményt., mert még mindig annyira friss, hogy remeg a gyomrom a boldogságtól. A legjobb az volt hogy még azt is megkérdezték hogy nem tudok-e csehül vagy szlovákul, mert akkor vinnének magukkal. Ez volt a legnagyobb dicséret amit csak kaphattam tőlük. Ezek szerint ők is megszerettek engem, ahogy én őket. Péntek este majd nem elsírtam magam, hogy elbúcsúztam tőlük...nagyon bírom őket. De Krassy azt mondta ha szeretnék menni Kanadába akkor hívjam fel telefonon :) Lehet egyszer megteszem.....Sőt....

Kimondhatatlanul,
Leírhatatlanul,
Kifejezhetetlenül,
Fantasztikus volt ez a 3 nap velük.
Köszönöm ezt az élményt!!!!

Ui: Ezt csak magamnak, hogy el ne felejtsem : Izmos Srác :)

Meglepiii nekem is

Krassy

Laurie

http://www.chiwawafanclub.com/photos.html : Nem is tudtam, hogy énekesek :)

Még csak ennyi

Laurie, Ami, Krassy

Még mindig nagyon fáradt vagyok, de ígérem holnap leírom az elmúlt 4 csodálatos napomat :)

Az igazság

Olivér csaja a műsor közben elindult haza (amikor az Olivér felállt és elhagyta a székét) amire Olivér a kurva isten 0 retkes fasza felkiáltással utánaindult, ekkor rögtön bevágták a reklámot, mialatt ők... ketten megbeszélték, hogy Olivér .........megy haza, inkább a kapcsolatát választja a nyeremény helyett. Mire vége lett a reklámnak, már ott ült a helyén, megbeszélve az RTL klubbal, hogy ő akar hazamenni . Olivér egész végig kifelé kommunikált hogy - nem, nem megy vissza. Utána még elkezdték szívni a vérét, főleg a madárarcú Lilu, amikor Anikónak szólogatott be élő adásban (aki legalább visszaszólt, hogy most már aztán bekaphatjátok), ezzel is hergelve szerencsétlen Olivér nőjét, aki közben újra fel akart állni, ekkor Olivér szintén felállt és nem-nem-nem szavakkal - meg azzal, hogy azt mondta kimegyek - tartotta vissza. Az RTL fújta fel az egész Anikó Olivér ügyet. Ezután már kétségtelen volt az eredmény, ugyanis az RTL klub olyan eredményt ír, amilyet akar. Tehát a tény az hogy Olivér nyert 61 százalékkal, de mivel nem akart visszamenni, cserélték a képet. Nézzétek meg Béci arcát mikor kimondták a nevét, ő is ott volt tudta mi a helyzet, mi végett nyert a 39 százalékjával. Ne felejtsük el Olivér mondatát - Ő bele lett tolva ebbe az helyzetbe, még Lilu is megkérdezte - hogy mi toltunk bele? - nem nem ti jött a válasz (a drága RTL KLUB). Meg lehet nézni kinek voltak jobb pillanatai. A Bécike egy nagyképű a testvérével együtt és ők taktikáznak már az eleje óta, mindent megbeszéltek. Nélküle már nem lesz show, Alek nem tud az Olivér nélkül showt csinálni. Végül is ha nem ad teret Anikónak, akkor az Enikő se viselkedett volna úgy, és most Olivér ismét visszamehetett volna

Várandós tinik

A Várandós tinik című sorozat Magyarországon először tart tiszta tükröt a témának, s teszi mindezt teljes objektivitásra törekedve, olyan formában, amely a fiatalok és szüleik számára is érdekes és szórakoztató.

A megváltozott társadalmi viszonyoknak köszönhetően az elmúlt évtizedekben egyre későbbre tolódott a gyerekvállalás időpontja, így talán még több megbotránkozó, vagy őt elítélő tekintettel és emberrel találkozik az a kismama, aki szinte még gyermekfejjel vállal babát. Ráadásul amellett, hogy társadalmilag nem feltétlenül elfogadott ez a jelenség, a tények azt mutatják: nagyon sok tini esik teherbe. S bár még véletlenül sem szabad erre bíztatni a fiatalkorúakat, de elítélni sem lehet őket, sokkal inkább foglalkozni kell a témával a megelőzés érdekében. Foglalkozni a fiatal lány érzelmeivel, családi hátterével, a körülményekkel, és persze a kisbaba jövőjével.

A lány 16 éves, szerelmes, éli a gimnazista fiatalok gondtalan életét, amikor kiderül: kisbabát vár. Élete egy szempillantás alatt vesz 180 fokos fordulatot. Hogy alakul a sorsa? Kitart mellette a fiú? Mit szólnak a szülei? Mi lesz az iskolával? A Várandós tinikben különböző társadalmi helyzetű, családi hátterű lányok mindennapjaiba kapunk betekintést, a kérdés pedig mindenhol ugyanaz: hogyan születik az anya?

Az új kedvenc táska márkám

Újra jól mert rájöttem a dolgokra

A "felnőttes válasz" kiosztásos levelem után:

"igazad van nem kell már azon rágódni, de nem is basztatás képpen mondtam tegnap csak beszélgettünk és kijött belőlem.Az meg hogy nem értelek meg ez hülyeség...mert igen is megértelek tudom én...nem lovagolok már ilyen dolgokon.Még csak annyit hogy nem lett volna semmi gond az egész kapcsolattal ha nem csinálod úgy a dolgokat...tudod nekem is vannak érzéseim,mert emberből vagyok hiába vagyok paraszt!De modnom teljesen igazad van felejtsük ezt el beszélgessünk csak hogy mivan meg mi hogyan...:D kelll is a kapcsolat tartás! na pusz"

Legalább rájöttem, hogy nem miattam lett vége, hanem azért mert bármit mondok ha jó ha rossz a következő lépése a támadás volt és a rákontrázás...Szóval kijelenhettem, hogy újra JÓL vagyok és nyugodt. Nekem nem kell egy ilyen pasi, sem a véleménye és a gyerekes érzései.

Magamnak csináltam

"Van valami, amit jó, ha nem felejtünk el, mikor a feje tetejére fordul a világ. Eljő a reggel és az élet megy tovább. Összeszedjük magunkat és elmegyünk vásárolni, újrakezdjük szerelmi életünket, vagy visszamegyünk dolgozni. Ne felejtsük el, hogy mindig minden jóra fordul."

Ezt egy újra átsírt éjszaka után, amiről megint én tehetek... Mindig magamnak csinálom a bajt. Igen beszéltem vele, bár ő írt rám de nem kellett volna visszaírnom. A beszélgetés több, mint 2 órásra sikeredett és jól esett, kivétel az utolsó rész amikor arról esett szó, hogy neki mennyi mindent lekellet nyelnie gondolva közbe arra, hogy a legjobb barátjával voltam.... Őszinteség az nincs vagyis nem volt soha. Minek áll neki az ember egy kapcsolatnak amikor valami zavarja?! Amikor megakartam vele beszélni a dolgokat, akkor mindig azt mondta, hogy nem zavarja és ne beszéljünk róla. Úgy tűnt az egész mintha én fél év után jelentettem volna be, pedig ő már az elején tudta és hazudott....na mindegy... ez egy SEGG. De azért fáj, mert nem vagyunk együtt és mg így is én vagyok a szemét, hát ez vicc...pff. Rosszul esik még mindig, főleg hogy úgy lettem beállítva mint valami K.....

Mi történik ?!

Azt hittem túl vagyok a dolgokon, a rossz napokon, a fájdalmon.... Már lassan 2 hónapja, hogy szabad vagyok ( még mindig nem barátkoztam meg a szingli kifejezéssel). És leszámítva az előző 2-3 napot minden rendben volt. Előfordult, hogy napokon keresztül nem jutott eszembe az exem vagyis ha eszembe is jutott akkor sem az az érzés tört rám hogy hiányzik és szeretném ha mellettem lenne. Na igen ez volt hetekig, de ahogy már előbb is írtam 2-3 napja megint rám tört a nem is tudom, minek nevezem érzés.... talán hiány?! Nem tudom mi ez, de örülnék neki ha nagyon gyorsan túl lennék ezen a fájdalmas és egész nap fejembe duruzsoló érzésen.... Mi a fene történik már megint? Nem akarom, komolyan nem, nincs értelme, jól tudom hogy Vége...akkor meg minek van a fejembe, a szívembe ?! ÓóÓ Saját magammal viaskodom, hihetetlen.... NEM NEM NEM akkor sem írok neki, hogy hogy van? Minek?! Felesleges, hogy lezavarjunk egy : köszönöm jól, semmi extra, és veled, én is jól vagyok, na az jó- beszélgetést. Mi lesz ennek a vége....

Ez szíven ütött....

Azon kívül, hogy teljesen igaz az a mondás, hogy a barátok tudnak a legjobban megbántani és fájdalmat okozni, mert tőlük nem várod és ők tudnak mindent rólad. Arra is rájöttem, hogy nem minden jött menttel kellene megbeszélnem az életemet, az érzéseimet, a fájdalmaimat, gyengeségeimet, titkaimat, lelki állapotomat. Erről mihamarabb le kell szoknom....Meg kell jegyeznem, hogy tényleg csak azoknak nyílok meg igazán, őszintén akikkel nem 1-2 hónapja vagyok jó viszonyba...hanem akikkel 5-6 éve. Mert őket már ismerem annyira hogy nem élnek vissza a hatalmukba levő tudással. Oda figyelnek szavaikra és előbb gondolkodnak mit beszélnének olyanról amiről tudják, hogy nekem fájna...
Így a mai kedvenc mondatom: " Összetehetnéd a kezedet, ha neked ilyen barátod lenne..." A legjobbkor érkezett ez a mondat, g**ire szíven ütött.......
Azt, hogy én miért tenném össze a kezemet egy külön kérdés...nem a mai nap fogom megvitatni.
Igen legyünk önzők továbbra is, csak magunkkal foglalkozunk, gonoszkodjunk másokkal, mert az jó... De ha nekünk mondanak olyan dolgot akkor kapják be. Mert a Barátok Közt több IQ szintet igényel mint a ValóVilág - hát persze :) Kacc kacc...Jobb is ha megyek vagyis ezt a bejegyzést így is hagyom mert csak magamat hergelem...
Hát Köszönöm !

Tiësto - Love Comes Again

Nekem ez olyan zene, amikor ülök a sötét szobámba ,egyedül csak a gép monitorja világít meg egy gyertya és csak a zene szól semmi más....De kb. csak nekem jelenti ezt :)

Miss Crazy Angel

Ajánlom figyelmetekbe: http://vampiregirl7.blogspot.com/

Coca Cola függőség

"– A cukor maga nem okoz függőséget. A koffein azonban igen. Ha naponta egy liter kólát megiszik valaki, majd hirtelen leáll róla, akkor a szervezetben hiányérzet alakulhat ki, amely például fejfájást okozhat. Ez azért van, mert a szervezet függ valamitől, és azt hirtelen megvonják tőle – nyilatkozta a dán Metropolnak Arne Astrup szakértő."

Tegnap estétől ma estig

A tegnap este kellemes meglepetést okozott, olyan érzésem volt, mint amikor Vastag Csaba Hooligans dalt énekelt. Két kedvenc összekapcsolódik, ez történt tegnap is : kedvenc sorozatomban a Gyilkos elmékben szerepelt a másik kedvenc sorozatom Harmadik műszak legjobb pasija ( aki amúgy 1-2 bejegyzéssel ezelőtt : "két jó de mégis rossz fiú"-ban szerepel) Bosco. Nagy öröm volt.
Azután jött az éjszaka ami már nem volt ilyen kellemes. Vacak baba elrontotta a pociját és éjjel 2kor anyu keltet, hogy kis manó hányt és megy a hasa. Eszméletlen rossz amikor nem tudsz segíteni, pedig nagyon akarsz de tehetetlen vagy. Szegénynek a kis teste úgy remegett az erőlködéstől, rossz volt nézni. A szívem szakadt meg. Gondolj csak bele amikor te hánysz, hogy az milyen megerőltető és te még tudod is, hogy mi történik veled. De ő csak nézett ide oda hogy te jó ég ez most mi?! Már értem, hogy milyen amikor én vagyok beteg és anya ül az ágyon és nem tud mit csinálni. A legrosszabb dolog a tehetetlenség. Szegény el sem tudta mondani, hogy mi fáj vagy mit adjak neki. Alig aludtam az éjjel, először is takarítottam , közben figyeltem, hogy jól van-e, nyitott ablak mellett kellett aludni hátha a friss levegő segít neki + a szagok miatt. Kb 20 percenként megébredtem és megnéztem, hogy jól van-e. Befeküdt mellém, simogattam a pociját, körbe raktam törölközővel ha esetleg újra rá jön a rosszullét. Anyu viszont azt mondta ma este, hogy szerinte jó anya lesz belőlem :) El se tudom mondani, meg lehet fel sem tudják sokan fogni, hogy egy kutya miatt így éreztem magam. De ültem a fotel mellett míg nem hoztam át az ágyra és sírtam, hogy nem tudok rajta segíteni és a gondolattól, hogy szegény nem érti mi történik vele. Nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Hála a Szenteknek: ma már jobban van. Éppen diétázunk : szigorúan főtt krumpli, száraz táp na meg víz és kamilla tea. Remélem holnapra már semmi jele nem lesz, a tegnapi estének.
Ma pedig elkezdődött újra a suli...nem is tudom mit mondjak róla...jó hír nincs, rosszat már megszoktuk...kezdünk szerintem a szaktársakkal hozzá szokni a rosszabbnál rosszabb hírekhez. kevés dolgon lepődünk meg. Ma pont kérdezte az egyik tanár, hogy miért nem emeljük fel a szavunk amikor valami nem fair és nem értünk egyet a helyzettel? De minek? Még az elején harcoltunk jobban, de most? minek? kinek? Már mindenki csak túl akar lenni ezen a "felsőfokú átverésen" ( By Zsoca). Legyen már vége... Na jó egy dolog hiányozni fog: még pedig a banda ( az ötös fogat).

Séta

A hétvége nagyon jól telt, bár nem voltam sehol és nem vittem véghez semmi nagy dolgot. De a jó idő és Susuval való levelezésem nagyon jó kedvre derített :)
Végre hosszú sétára indultunk Vacakkal , ugyanis eddig a hideg miatt csak 10-15 percre mentünk ki. Tegnap és ma pedig majdnem 1 órára sétánként. Sok kis szépséggel találkoztunk út közben, köztük volt Vacak fogaira való kis hölgyike és az enyémekre való helyes gazdi fiú :) Találkoztunk közös életünkbe először: Vacak babánál kisebb kutyával, aki hófehér volt és hát az én kis rossz csontomnak mindenképpen rákellet tennie sáros tappancsait udvarlás gyanánt :) Olyan helyes volt, megvolt teljesen szeppenve , hogy léteznek nála is kisebb kutyák, hirtelen nem tudta hova rakni a dolgokat.
Amúgy a séta jót tesz mindenkinek, régen mielőtt kis manómat megkaptam volt, hogy éjjel rám jött és elmentem sétálni, bedugtam a fülest és csak mentem. Kiszellőztettem kis kobakom. Azt hiszem ez olyan, mint amikor valaki elmegy kocsikázni cél nélkül hát nekem kocsi híján maradnak "kecses" lábaim :) Nem rossz dolog és ha jól emlékszem ezt még anno Szőke barátosném ajánlotta egy szerelmi csalódás miatt. Nekem bejött és meg is tartottam e jó szokásomat. Most pedig kötelező úgymond a kis szerelmem miatt.
A kedvem jó bár holnap nagyon nem szeretném megint az iskola padot koptatni... Tudom, tudom két hete még annyira untam magam, hogy azt hangoztattam csak menjünk már suliba.... De az elmúlt hét annyira jóra és sűrűre sikerült programokban, hogy NEM NEM NEM akarok bemenni holnap. Igen jól mondod...nekem semmi sem jó...

A tegnap esti Story gálán negyedik alkalommal Sebestyén Balázs kapta a legjobb műsorvezetőnek járó díjat.És én vele készíthettem interjút :) Na ki a király?! :) Belegondolva azért ennek a "képzésnek" is volt pozitívuma. Asszem csak ennyi :) Pöppet menőzni akartam :)

Napsütéses szép őszi nap

A legjobbtól a legjobbkor

"VELED MENNÉK EL BÁRHOVÁ! Ha nálunk valami akadály vagy probléma adódott,mindig megoldottuk!és azt is tudom,h ha lesz valakid,akkor is mindig megleszel nekem és ugyanúgy.egymás mellett lesz a házunk,szomszédok leszünk,a gyerekeink meg összeházasodnak,mer ez ilyen,ez meg van írva!"

Mondtam már hogy imádom?! :)

Két jó de mégis rossz fiú

Meglepiiii

Tegnap volt Annus barátném szülinapja, nem is akárhányadik :) Ő is elérte a mágikus dupla X-et :)

Nagy készülődés előzte meg ezt a nagy napot, már egy hete szervezkedünk a háttérbe, nagy titokba, hogy ki mikor ér rá és milyen ajándék ötletek vannak, mit vigyünk, vegyünk stb. Csütörtökön kora délután útnak indultunk és megvettük az ajándékokat: Muffinos receptkönyv, Micimackós Boldog Szülinapos párna. Ezek is nagy fejtörést okoztak nekünk, mivel mindenképpen valami New York-os dolgot szeretünk volna venni, de Győrbe lehetetlen bármi hasonlót találni pedig mi igazán megpróbáltuk. De szerintem Anna ezeknek is nagyon örült. Meg még kapott Juci Muci sütötte tortát is, amihez vettünk Micimackós tányért és Mc'Donald-os villákat :) Na meg egy aranyos képeslapot :) És Zsoc Moc meglepte Annát a kedvenc édességeivel :) És hát Juci Muci és Zsoc Moc és maguk voltak a meglepetések,mivel velük nem számolt Anna. Meg azzal sem, hogy 1 órával előbb beállítok érte és lerángatom a bohéma, hogy szomjas vagyok :) Ő pedig meglepődött, hogy Húúúú ezek is itt vannak :) Ja és lufikat is raktunk ki bohémba a hangulat kedvéért :) Szerintem jól sikerült az összejövetel, én nagyon jól éreztem magam.

Boldog 20. Születésnapot Manó :)

Bye Bye Anlgia

Beszéltem Pattival aki elmondta, hogy ahol ő most van és ahova szeretem volna kimenni, decemberbe bezár. Hát ilyen az én szerencsém... Igazság szerint nem tudom mi lett volna ha azt mondja mehetek, a szívem mélyén azt hiszem kicsit megnyugodtam hogy önhibámon kívül nem tudok útnak indulni. Túl sok minden és mindenki tart engem itt. Érdekes dolgok kavarognak bennem... Mikor máskor mennék ha nem most?! És miért nem merek elmenni?! Ezek a kérdések még megválaszolatlanul fognak egy jó ideig heverni a sarokba.

A következő nagy kérdés: Hogyan na meg Hova tovább?

Apa "nagy bölcsessége" éppen ide illik:
"olyan még soha nem volt hogy nem lett volna sehogy"
Köszi Apa :)

2 napos család látogatás

Hétfőn Bácsán voltam , tegnap pedig Börcsön. Mivel jövő héten kezdődik a suli, ezért megint egy jó darabig nem lesz időm semmire. Köztük a szeretteimre sem. Nekem pedig nagyon fontos a családom. Így ezt a két napot rájuk szenteltem, rájuk akiket a legjobban szeretek, rájuk akik foglalkoznak velem, rájuk akiknek fontos vagyok. Egy napnál többet érdemelnének, de nehéz megfelelő időpontot találni, ami nekem is és nekik is jó.

Február neee

Már tegnap előtt amikor ránéztem a naptárra az volt benne hogy neeee. Nem akarok februárt, nekem ez még a januárnál is rosszabb. Komolyan ,nem tudom megmagyarázni, hogy miért de pff. Nincs benne semmi jó, hideg van meg itt ez a kibeb*szott valentin nap amihez aztán idén semmi kedvem, legszívesebben átaludnám...lehet az is lesz. Barátosném, Anna szülinapján kívül azt hiszem nincs benne más jó.... Na meg ez a rohadt 2.-a ..... utálom de nagyon...ilyenkor akaratlanul is elkezdek számolni...14 hónap .... lenne....Ma egész nap fekszem és megint rá gondolok és arra, hogy neki eszébe jut-e....Pont mire kezdtem igazán élvezni az új felállást jött ez a rohadt nap...na mindegy, holnap már semmi bajom nem lesz. Remélem...
Amúgy a kedvenc téli hónapom a december , természetesen a karácsony miatt :) A kedvenc nyári hónapom pedig a május mert az olyan szerelmes hónap és akkor van a szülcsinapcsim :)
Idén Valentin napon összeszedem a Vikit beülünk valahova kajálni meg inni és nem gondolunk másra, ez a terv. Remélem benne lesz :)