A tegnap este kellemes meglepetést okozott, olyan érzésem volt, mint amikor Vastag Csaba Hooligans dalt énekelt. Két kedvenc összekapcsolódik, ez történt tegnap is : kedvenc sorozatomban a Gyilkos elmékben szerepelt a másik kedvenc sorozatom Harmadik műszak legjobb pasija ( aki amúgy 1-2 bejegyzéssel ezelőtt : "két jó de mégis rossz fiú"-ban szerepel) Bosco. Nagy öröm volt.
Azután jött az éjszaka ami már nem volt ilyen kellemes. Vacak baba elrontotta a pociját és éjjel 2kor anyu keltet, hogy kis manó hányt és megy a hasa. Eszméletlen rossz amikor nem tudsz segíteni, pedig nagyon akarsz de tehetetlen vagy. Szegénynek a kis teste úgy remegett az erőlködéstől, rossz volt nézni. A szívem szakadt meg. Gondolj csak bele amikor te hánysz, hogy az milyen megerőltető és te még tudod is, hogy mi történik veled. De ő csak nézett ide oda hogy te jó ég ez most mi?! Már értem, hogy milyen amikor én vagyok beteg és anya ül az ágyon és nem tud mit csinálni. A legrosszabb dolog a tehetetlenség. Szegény el sem tudta mondani, hogy mi fáj vagy mit adjak neki. Alig aludtam az éjjel, először is takarítottam , közben figyeltem, hogy jól van-e, nyitott ablak mellett kellett aludni hátha a friss levegő segít neki + a szagok miatt. Kb 20 percenként megébredtem és megnéztem, hogy jól van-e. Befeküdt mellém, simogattam a pociját, körbe raktam törölközővel ha esetleg újra rá jön a rosszullét. Anyu viszont azt mondta ma este, hogy szerinte jó anya lesz belőlem :) El se tudom mondani, meg lehet fel sem tudják sokan fogni, hogy egy kutya miatt így éreztem magam. De ültem a fotel mellett míg nem hoztam át az ágyra és sírtam, hogy nem tudok rajta segíteni és a gondolattól, hogy szegény nem érti mi történik vele. Nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Hála a Szenteknek: ma már jobban van. Éppen diétázunk : szigorúan főtt krumpli, száraz táp na meg víz és kamilla tea. Remélem holnapra már semmi jele nem lesz, a tegnapi estének.
Ma pedig elkezdődött újra a suli...nem is tudom mit mondjak róla...jó hír nincs, rosszat már megszoktuk...kezdünk szerintem a szaktársakkal hozzá szokni a rosszabbnál rosszabb hírekhez. kevés dolgon lepődünk meg. Ma pont kérdezte az egyik tanár, hogy miért nem emeljük fel a szavunk amikor valami nem fair és nem értünk egyet a helyzettel? De minek? Még az elején harcoltunk jobban, de most? minek? kinek? Már mindenki csak túl akar lenni ezen a "felsőfokú átverésen" ( By Zsoca). Legyen már vége... Na jó egy dolog hiányozni fog: még pedig a banda ( az ötös fogat).
Azután jött az éjszaka ami már nem volt ilyen kellemes. Vacak baba elrontotta a pociját és éjjel 2kor anyu keltet, hogy kis manó hányt és megy a hasa. Eszméletlen rossz amikor nem tudsz segíteni, pedig nagyon akarsz de tehetetlen vagy. Szegénynek a kis teste úgy remegett az erőlködéstől, rossz volt nézni. A szívem szakadt meg. Gondolj csak bele amikor te hánysz, hogy az milyen megerőltető és te még tudod is, hogy mi történik veled. De ő csak nézett ide oda hogy te jó ég ez most mi?! Már értem, hogy milyen amikor én vagyok beteg és anya ül az ágyon és nem tud mit csinálni. A legrosszabb dolog a tehetetlenség. Szegény el sem tudta mondani, hogy mi fáj vagy mit adjak neki. Alig aludtam az éjjel, először is takarítottam , közben figyeltem, hogy jól van-e, nyitott ablak mellett kellett aludni hátha a friss levegő segít neki + a szagok miatt. Kb 20 percenként megébredtem és megnéztem, hogy jól van-e. Befeküdt mellém, simogattam a pociját, körbe raktam törölközővel ha esetleg újra rá jön a rosszullét. Anyu viszont azt mondta ma este, hogy szerinte jó anya lesz belőlem :) El se tudom mondani, meg lehet fel sem tudják sokan fogni, hogy egy kutya miatt így éreztem magam. De ültem a fotel mellett míg nem hoztam át az ágyra és sírtam, hogy nem tudok rajta segíteni és a gondolattól, hogy szegény nem érti mi történik vele. Nem kívánom senkinek, hogy ezt átélje. Hála a Szenteknek: ma már jobban van. Éppen diétázunk : szigorúan főtt krumpli, száraz táp na meg víz és kamilla tea. Remélem holnapra már semmi jele nem lesz, a tegnapi estének.
Ma pedig elkezdődött újra a suli...nem is tudom mit mondjak róla...jó hír nincs, rosszat már megszoktuk...kezdünk szerintem a szaktársakkal hozzá szokni a rosszabbnál rosszabb hírekhez. kevés dolgon lepődünk meg. Ma pont kérdezte az egyik tanár, hogy miért nem emeljük fel a szavunk amikor valami nem fair és nem értünk egyet a helyzettel? De minek? Még az elején harcoltunk jobban, de most? minek? kinek? Már mindenki csak túl akar lenni ezen a "felsőfokú átverésen" ( By Zsoca). Legyen már vége... Na jó egy dolog hiányozni fog: még pedig a banda ( az ötös fogat).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése