2011. február 28., hétfő

Pót Karácsony


A pénteki találkozásról Tomival csak annyit, hogy igazán büszke vagyok magamra, mert erős voltam és mindent áttudtunk beszélni amit szeretem volna.
Vasárnap pedig két hónap után bepótoltuk a Karácsonyt. Nem tudom, hogy mondhatjuk-e azt, hogy kibékültünk. Mivel ez egy elég súlyos szó. De annyi biztos, hogy a megpróbáljuk megfogalmazás megfelelő lesz. Amit elterveztem előtte, hogy mi hogy fog menni, hogy állok majd a dolgokhoz- az mind a habokban van. És azt hiszem ez így van jól. Ha nincs akkor majd kiderül. Nem akarok keretek közt élni, szabályokkal, mindent előre megtervezni. Azt hiszem ez azért van, mert láttok valamit a szemébe ami megnyugtat és simogatja a szívemet. Lehet megint én vagyok a hülye és a gyerekes, de elégszer megkaptam ezeket a jelzőket már, így mindegy. A sok "szenvedés" után megérdemlem ezeket az érzéseket. Akármeddig is tartanak. Az biztos , hogy megpróbálunk nem így összenőni. És ez szerintem nem fog nehezemre esni, mivel tényleg valóban élveztem az egyedül létet és a szabadságot. Nem akarok találgatni, hogy mi hogyan lesz, de próbálom mindenből kihozni a maximumot. Nem mondhatom el, hogy teljesen nyugodt vagyok. Sem biztos a kapcsolatunk jövőjéről de lássuk mit dob a gép :) A barátnőimnek pedig nagyon hálás vagyok a sok beszélgetésért, törődésért és támogatásért, Köszi Csajok :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése