Szerdától Péntekig

Kedves Sok Ezer Olvasóm! :)

Ne haragudjatok, hogy az elmúlt 4 napban nem adtam hírt magamról de nem voltam internet közelben és őszintén bevallva ha módom lett volna rá, akkor sem lett volna fikarcnyi energiám sem írni. Szerdától Péntek estig melóztam. Mi a fene mi?! Igen, ha van rá lehetőségem akkor nagyon szívesen játszok felnőtteset :) Papám szerezte nekem ezt a munkát. Amit az elején nem szerettem volna elvállalni de aztán mégis. És iszonyúan örülők ennek a döntésemnek, mert olyan töltést kaptam ebben a három napban, amire szükségem volt. A töltés jelen pillanatban nem a pihenésre utal. Ugyanis eme feledhetetlen 3 napban reggel 9től este 8ig állandóan talpon voltam. Nyelvjárás rögzítésben vettem részt. Először 1-2 mondat a feladataimról: Segítenem kellett az embereket orientálni, megmutatni nekik mit kell csinálni, leültetni őket, ha készen vannak, akkor odaküldeni őket Laurie-khoz. Ez így nem tűnik bonyolultnak, nem is volt az. Nem tűnik fárasztónak- na de az volt!! Egy nap annyi embernek elmondani ugyanazt, kapkodni ha sokan vannak, válaszolni a kérdéseikre, mindenkire oda figyelni, elmagyarázni ezredszerre hogy mi micsoda, Iphone-okat kezelni....wááá :) Hát igen fárasztó volt, nem is testileg inkább agyilag. Lipót óta nem voltam így estére elfáradva és azóta nem pörögtem ilyen magas fordulatszámon :) pia nélkül.... Olyan jó érzés volt este úgy elaludni, hogy igenis csináltam ma valamit. Amúgy a rögzítés fele egy csendes, zajmentes helyiségben történt, a másik fele pedig valamilyen zajos környezetben. Tehát naponta 30-40 ember ment le, valaki 1 órán belül végzett de volt aki 6 órát ott ült.

A poén az egészben és amitől a legjobban paráztam, az volt, hogy ez a felmérést 4en vezettük, a 4 ember: Laurie, Krassy, Ami és Én. Csak Ami tudott rajtam kívül magyarul. Krassy és Laurie Kanadából jöttek. Nagyon be voltam ám tojva hogy mit fogok velük szerencsétlenkedni, amikor alig tudok angolul. Na de most jön a várva várt fordulat: 95%-át annak amit mondtak simán megértettem ( itt az ideje a hullámzásnak) , sőt válaszoltam is - lehet, hogy nem szép mondatokban, vagy jó sorrendben és legtöbbször ragok nélkül, leegyszerűsítve :) De ők is megértettek engem. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Nem tudom sajnos leírni ezt a szuper élményt., mert még mindig annyira friss, hogy remeg a gyomrom a boldogságtól. A legjobb az volt hogy még azt is megkérdezték hogy nem tudok-e csehül vagy szlovákul, mert akkor vinnének magukkal. Ez volt a legnagyobb dicséret amit csak kaphattam tőlük. Ezek szerint ők is megszerettek engem, ahogy én őket. Péntek este majd nem elsírtam magam, hogy elbúcsúztam tőlük...nagyon bírom őket. De Krassy azt mondta ha szeretnék menni Kanadába akkor hívjam fel telefonon :) Lehet egyszer megteszem.....Sőt....

Kimondhatatlanul,
Leírhatatlanul,
Kifejezhetetlenül,
Fantasztikus volt ez a 3 nap velük.
Köszönöm ezt az élményt!!!!

Ui: Ezt csak magamnak, hogy el ne felejtsem : Izmos Srác :)