Nem kis szerepe van az 1992 óta állatmentő tevékenységet folytató Győrhöz kötődő Emberek az Állatokért Alapítványnak, hogy Győrben és környékén egyre kevesebb az utcán csatangoló, nyomorult sorsú, beteg kutya és macska. Az alapítvány egyrészt állatmentő, másrészt preventív tevékenységet végez. Az állatmentő tevékenysége során gondoskodik a gazdátlan, rászoruló, sérült vagy elveszett állatokon, hogy mielőbb újra szerető családhoz kerüljenek. Mert néha elég a gyógyuláshoz egy kis simogatás is. Tüske Orsolyát a menhely volt dolgozóját és jelenlegi önkéntesét kérdeztem, a Győri Állatmenhely mindennapjairól, életéről.
Évente mennyi állatot mentenek és fogadnak be?
Ez a szám sajnos évről évre magasabb. 2009-ben egészen pontosan 952 kutya és 247 cica került be az otthonba és talált gazdira. Természetesen van néhány kivétel, ők még mindig a menhely lakói.
Ezek közül mennyi állat kerül szerető családhoz?
Előbb-utóbb minden állatot gazdihoz adunk. Sajnos van olyan kutya, aki már évek óta a menhely lakója és talán az is marad. Az ő kivételükkel minden állat gazdira talál, nálunk nincs altatás.
Milyen állatok kerülnek a menhelyre?
A menhelyen hosszú távon kizárólag kutyákat és cicákat tudunk elhelyezni. Viszont dolgozóink és önkénteseink rendszeresen gondoznak otthonukban különféle befogadott állatkákat, madarakat, nyuszikat vagy bármilyen más gondozásra szoruló állatot.
Volt-e már különleges lakója a menhelynek?
Emlékszem volt egyszer egy varjú, akit Károlynak hívtunk :) Pár hétig vendégeskedett nálunk, és miután megerősödött szabadon engedtük, nagyon kedves, barátságos jószág volt.
Milyen feltételei vannak az örökbefogadásnak?
Először is rövid beszélgetés után felmérjük, hogy a leendő gazdi tisztában van-e a felelősség mértékével, amit egy állat befogadása jelent, illetve megvannak-e otthonában a tárgyi feltételek az állattartáshoz, tudja-e a kiszemelt kutyusnak vagy cicusnak biztosítani az általunk elvárhatónak vélt hátteret minden szempontból.
Ezek után egy befogadási nyilatkozat aláírására kötelezzük, amelyben kijelenti, hogy minden helyzetben megfelelően fog gondoskodni az állatról, és amennyiben erre nem képes már, haladéktalanul értesít minket. Nőstény állatot kizárólag ivartalanítva adunk örökbe, illetve mindenki rendelkezik legalább 1 oltással a kiadás pillanatában.
Sok az érdeklődő?
Úgy látjuk, hogy azt érdeklődők száma évről évre nő. Bízunk benne, hogy egyre több embernek jut majd eszébe kutya vásárlás előtt, hogy első útja ne a tenyésztőhöz, hanem a menhelyre vezessen. Nyugaton ilyen szempontból sokkal felvilágosultak már az emberek és számukra egy szerencsétlen, hontalan állat befogadása jelenti a presztízst.
Mire lenne szüksége jelenleg a menhelynek? Kiket várnak?
A menhelyen folyamatosan szükség van élelemre, gyógyszerekre, fertőtlenítőszerekre, macska ápolási eszközökre, de a lista folyamatosan fent van a honlapunkon. Télen nagyon nagy szükség van szalmára, forgácsra, meleg takarókra, és kutyaházakra. Minden új önkéntest nagyon szívesen látunk, minden apró segítség jól jön egy ilyen helyen, legyen az takarítás, etetés, sétáltatás vagy akár csak simogatás.
Hány önkéntes segédkezik az állatok mellett?
Önkénteseink száma változó, de jelen pillanatban 15 állandónak mondható önkéntesünk van, akik áldozatos munkájukkal rendkívül sokat segítenek az állatok ellátásában. Ők azok, akik a válság közepette sem vonulnak vissza kényelmes foteljukba, és mindenféle állami támogatás nélkül, havi kb. 1,5 millió forintos kiadás és egyre növekvő orvosi költségek mellett sem adják fel, akár esik, akár fúj, akár ünnep van, akár jégcsapok lógnak az orruk hegyéről, akár 40 fokon ég a levegő
Mit üzen azoknak, akik gondolkodnak, hogy befogadjanak egy háziállatot?
Elsősorban azt, hogy fogadjanak be és ne vásároljanak! Nem is igazán értem, hogy amikor az ország összes menhelye tele van, a gyepmesteri telepeken folyamatosan altatnak a pár hónapos kiskutyáktól elkezdve a szerencsétlen, reményvesztett öregekig, amikor annyi gazdátlan állata van ennek az országnak, hogy jut eszébe bárkinek is elmenni egy tenyésztőhöz, szaporítóhoz és pénzt adni egy teljesen ismeretlen, többnyire rossz genetikájú állatért. Ezen a téren sajnos még van mit tanulnunk, főleg a fejlettebb országok polgáraitól, akik körében már-már hagyománnyá válik az örökbefogadás.
Mi a teendője a leendő gazdinak, aki elhatározta, hogy örökbe fogad egy kis állatot?
Örökbefogadás előtt célszerű mindenkinek tudatosítani magában, hogy az állat, akit épp készül hazavinni, az elkövetkezendő valószínűleg 10 évben társa lesz és ott lesz, ha fúj, ha esik, ha nyaralni megy a család, ha beteg lesz, ha költeni kell rá, akkor is a gondoskodásunkra fog szorulni. Ha a leendő gazdiban ez tudatosul, és úgy érzi, tudja ezt vállalni, akkor nagy gond már nem lehet…
Nagyon sok állat kerül utcára, ennek mi lehet az oka?
Meggondolatlan vásárlás, örökbefogadás, és nem utolsó sorban a túlszaporulat az oka annak, hogy ennyi kóbor állatunk van. Sokan a felesleges szaporulatot egész egyszerűen utcára teszik, a megunt állatot úgy szintén. Sok kertben tartott állatot szintén elveszítenek, mert nem jó a kerítés, a kutyával nem foglalkoznak, ezért meglóg. Aztán haza már nem talál, a gazdi pedig nem keresi.
Mi lenne a megoldás?
Ivartalanítás, ivartalanítás és ivartalanítás, nem győzzük hangsúlyozni!!! Az emberek nagy része közel sincs tisztában a helyzet súlyosságával, ami a túlszaporulat nagyságát illeti. Az országban nagyon-nagyon sok menhely és gyepmesteri telep üzemel maximális kapacitással, évente …. Kutyát altatnak el, mert nem kell senkinek, egyes adatok szerint az évente elaltatott (jó esetben), állatok száma
eléri a több tízezret!!! Ez iszonyú nagy szám és nagyon elkeserítő. Továbbá lassan be kellene itthon is vezetni a mikrochipet.
Tehát a legfontosabb az ivartalanítás és a felelős állattartás. Fontos, hogy jól át gondoljuk, hogy megtudunk-e adni mindent a leendő családtagnak. Törődjünk állatainkkal, hogy több ilyen történet ne keringjen körüzenetek formájában a közösségi portálokon:
„6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam veletek. Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani, ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam, végre hónapok óta először látok mást is a kerteteken kívül. Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem ti már sehol sem voltatok. Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam, sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni. Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz, amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta. Új gazdám, aki 15perce ismert, nagyon sírt és megölelt. Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani:\\\"Köszönöm\\\". Aztán elaludtam, az utolsó dolog, amit hallottam, gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek, nem fázom, és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék!”
Vigyázzunk kedvenceinkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése