„Lezártam vagy nem zártam le?”

Ha gyerekeknek azt mondod, hogy „Ne csináld!", annál

inkább meg fogja tenni. Ebből meg az következik, hogy a „szard

le a múltat” felszólítást, parancsot jelent. De a parancsnak nem

szoktunk szívből engedelmeskedni, így nem tudjuk leszarni a

múltat sem, és így rágódnak emberek évekig azon, ami már rég

elmúlott. Ezzel vigasztaltak engem is, amikor szerelmi

bánatomban épp berúgás előtt voltam. A barátaim ezzel próbáltak

vigasztalni, amikor a - csajok „megszívattak”, és nem azt

kérdezték tőlem, hogy „Te, baszd meg, ülj már le, és gondold

már azt át, hogy mióta érzed azt, hogy valami köztetek nem

stimmel? Ha meg nem stimmelt, akkor mit tettél, hogy ezen

változtass?" Egy ilyen kérdésre úgy odakapnám magam: „Hű...

Mióta is? Mit tettem meg? Hát, semmit."

„Hát, ha nem változtattál semmin sem, akkor ezért ki a hunyó? A csaj vagy te?” S az ember, ha

ilyenkor elkezd gondolkodni, azonnal befejezi a sírdogálást. Ellenkező esetben meg a jajveszékelés folytatódik, mivel ezt nem szünteti meg a „majd lesz valahogy", „majd az idő

megoldja” vagy a „szard le a múltat”. Mert ahhoz, hogy továbblépjünk, nagyon fontos, hogy nyugodtan induljunk el. Amikor elindulunk otthonról, fontos tudni azt, hogy bezárjuk az

otthonunkat. Ezek után nyugodtan intézem a dolgom aznap. „Én mindent megtettem, hogy biztonságban legyen az otthonom." Hát ugyanígy vagyunk a múltunkkal is, ha nem zárunk be bizonyos kapukat, ajtókat, akkor azok bizonytalanságot okoznak: „Mást lezártam vagy nem zártam be?” „Lezártam vagy nem zártam le?”

( még mindig Csernustól )