Hol keressük a szerelmet?

Elmúlt a nyár és talán vele együtt a nagy nyári kalandok is a homályba merülnek. De ne aggódjunk, nem csak nyáron találhat ránk a szerelem. És hogy a strandok helyett hol keressük a szerelmet? Erről kérdeztem hat boldog párkapcsolatban élő hölgyet egy kávézóban.

Körül ültük heten (mint a gonoszok) az asztalt, akik nem ismerték egymást gyorsan elmondták a legfontosabbakat magukról és egy kávé mellett elkezdtünk beszélgetni, ami nő létünkből kifolyólag könnyen ment. Közben elgondolkodtam és végig néztem magunkon, mennyire mások- különbözőek vagyunk külsőre és belsőre egyaránt: van barna- fekete-szőke, alacsony-magas, szemüveges, 20as, 30as, 40es, hippi, rocker, háziasszony, tanuló és még sorolhatnám. De egyben mind egyetértetünk:„Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni.”

Mindenkinek ugyanazt a négy egyszerűnek tűnő kérdést tettem fel:

Hol ismerkedtetek meg a kedveseitekkel?

Berni: Hát hogy őszinte legyek, mi kerülgettük egymást egy darabig, 2008 májusától 2009 februárjáig. Na, ekkor aztán kellően illuminált állapotban egymásra találtunk, így egyből belecsaptunk a lecsóba, randink nem is volt. Egy sem! De ha valaki azt állítja, hogy randi nélkül megalapozatlan egy kapcsolat: hát mi vagyunk az élő ellenpélda; nálunk másfél éve működik 

Szilvi: A Dáviddal már rég ismertük egymást, mivel egy falun lakunk, de lassan 4 évvel ezelőttig nem úgy néztem rá, mint egy pasira, inkább, mint egy haver és kész.

Tündi: 18 éve ismerkedtem meg az Istvánnal, Kunszigeten a discoban.

Ancsa: A férjemet már régóta ismerem - 14-15 éves voltam, amikor megismertem és Ő volt az első szerelmem!!! De ez csak kamaszszerelem volt, pár hónapig tartott. Hosszú évek alatt mindig tudtunk futólag egymásról, de semmi több.3 éve találkoztam vele véletlen egy közös társaságban ahol egyikünk sem tudta, hogy a másik fél társaságába tartozik. Örültünk egymásnak - mint majom a farkának - hogy ennyi idő után újra látjuk egymást. És elindult a randizgatás. És Ő lett kamaszkori szerelemből Életem Szerelme és a Férjem! A többi már nem ismeretlen - Dánia, esküvő, gyerek.

Judit: Engem az internet hozott össze a barátommal. Nevezhetjük sorsnak, Isten kezének vagy egyszerűen a szerencsének, de mindketten ugyanazt a letöltő programot használtuk és valamiért egyik este belépett hozzám és elkezdtünk beszélgetni... Aztán elkérte az msn címemet és másnap már ott folytatódott a beszélgetés. Nem gondoltam komolyan az első néhány napban, hogy így fogok majd megismerni egy embert, de mégis elég jól megismertem, mire találkoztunk

Adri: Már gimnazista voltam, ő pedig akkor járta a nyolcadik osztályt. Amikor megláttam, elkapott egy olyan érzés, amilyet még soha sem éreztem. Ez valami más volt, valami több mint egy szimpla csodálat iránta. Mondhatni úgy, hogy a gimnáziumban találtam rá, de itt még csak kiszemeltük egymást, konkrétan az első szórakozóhelyes élményemkor találkoztunk, azután pedig másnap Győr belvárosában, és akkor ismerkedtünk meg jobban.

Mióta vagytok együtt?

Berni: Aug. 20-án lettünk másfél évesek és novemberben megpecsételjük a költözéssel.

Szilvi: 2006. augusztusában igen nagy érdeklődést mutatott irántam, 2006. szeptember 11.-én pedig hát hivatalosan is összejöttünk

Tündi: 18 éve 

Ancsa: 3 éve

Judit: 2 éve, májusban kezdtünk el beszélgetni és mivel több, mint 200 kmre lakik tőlem, csak fél év után találkoztunk először. De egyre többet beszélgettünk, kiismertük egymást és most már több mint 1 éve sétálgatunk kézen fogva

Adri: Már több mint 4 éve együtt vagyunk. Egyikőnk sem hitte volna, hogy így lesz. Bevallom őszintén, nem úgy álltunk hozzá a dolgokhoz, hogy hosszútávra tervezünk. Ő azért sem tervezett hónapokkal előre, mert akkoriban nem volt senki, akivel lekötötte volna magát – talán én voltam az, aki megálljt parancsolt neki, aki mellett szívesen letáborozott  - én pedig a csalódások miatt nem reméltem semmit, csakis az időre bíztam, meg az érzéseimre. Hát mit ne mondjak, gyorsan elvarázsolt.

Mi volt az első benyomásotok róla?

Berni: Berni Ákosról: kocka, mármint az okosabbik fajtából  Nem az a számítógép előtt ülő stréber, hanem a Rubik-kockát kirakó, füstkarikát fújó, laza fajtából. Ja és persze: anyám, de jól néz ki!
Ákos Berniről: Hú, de szép, de úgy se jönne össze, meg nem is szabad.

Szilvi: Az első benyomásom az volt, mikor láttam, hogy mennyire igyekszik, hogy mellette biztonságban éreztem magam. Minden megvolt: a szikra, a nevetés, az órákon keresztüli beszélgetések. Az ő első benyomása az volt rólam, hogy: " imádom a szemed! " ezt szó szerint idéztem, az első randinkon mondta ezt a játszótéren

Tündi: Az tetszett meg benne elsőre, hogy félénk volt, este 9-kor kinézett magának, és csak éjfélkor, amikor közölték, hogy az utolsó számot adják le, akkor, mert odajönni. Cigit kért, holott több fős társaságban volt.kb.20 perc után, már csókolóztunk, és másnapra randit adott az akkori Rába moziba.Különben meg helyesnek tartottam. Az Isti azt mondta, hogy a szőkeségem és a kb. 46 kg tetszett meg Neki elsőre.

Ancsa: Mivel ő nem volt számomra ismeretlen ezért nem volt nehéz az ismerkedés, benyomásként pedig csak azt tudom mondani, hogy mindig is helyes fiúnak tartottam. és bizton mondhatom, hogy ez fordítva igaz.

Judit: Az első benyomásom, amikor először megláttam: "hú, tényleg milyen magas!", mert persze elmondta, hogy közel 2 méter magas, de akkor is meglepődtem rajta. Plusz még ott volt az a szokásos idegesség, feszültség is, úgyhogy hangosan ki is mondtam én, hülye... Persze azóta is ezzel cikiz, hogy ez volt az első mondatom... Amikor azt kérdeztem tőle, hogy mi volt az első benyomása rólam azt mondta: aranyos, kedves, mindenről lehet vele beszélgetni, csinos, de mennyit beszél!!?? Pedig aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a társaságok középpontja, de ő még hozzám képest is kevesebbet beszél.

Adri: bárcsak soha se kéne kibújnom az öleléséből meg, hogy de édes a hangja, imádom! az övé pedig talán az volt h látta rajtam, h én nem játszom meg magam, h ilyen vagyok, lüke, mosolygós.

Szerintetek hol lehet ismerkedni?

Berni: A pohár fenekén! Nekünk ott sikerült. Aztán persze az se rossz, ha egy zenés helyen látod meg azt, aki megdobogtatja a szíved, csak a zene ne legyen túl hangos. Egy kocsma például kiváló erre. A zenétől, basszustól dübörgő szórakozóhelyeket nem igazán szívlelem, ott a beszélgetés nem feltétlenül kivitelezhető.

Szilvi: Ismerkedni bárhol lehet, csak ne adjuk alább a mércét az elvárásaink terén, és akkor nem érhet csalódás.

Tündi: Szerintem disco kizárva,13-16 évesek járnak oda. Azt hiszem ebben a mobil világban a neten könnyű és lehet ismerkedni. Van pár ismerősöm, akik így jöttek össze, és működik Náluk.

Ancsa: Amíg fiatalabb voltam  szinte mindig buliban, discoban ismerkedtem. Idősebb korban már előnyben részesítettem az olyan helyeket ahol lehet rendesen beszélgetni is társaságban, de azért még szórakozol is közben. Pl.Pub, zenés kocsma, vagy pl. élőzenés - táncos hely (Club Kelemen, Vigadó, stb.). Nem tudnám megmondani, hogy ha most, kellene, komolyabb kapcsolatot keresnem hol kezdeném.

Judit: Ez egy nehéz kérdés. Mert nem tudom ti, hogy vagytok vele, de számomra a disco nem az a hely, ahol igazi szerelmek szövődnek. Legalábbis ez az én véleményem. Ismerkedni persze lehet, csak szerintem a legtöbbünk nem néhány hetes kapcsolatokat keres. A suli megint csak nem a megfelelő hely, talán még egy szakkör, vagy sport közben jobban lehet ismerkedni. Sokan mondják, hogy a netes ismerkedés nagyon gáz, meg hogy csak bunkó embereket lehet találni, és higgyétek el én se hittem abban, hogy jól is elsülhet a dolog. Ma mégis azt kell mondanom, hogy megérte és talán nem is olyan rossz ötlet kipróbálni egy netes oldalt. Legfeljebb nevetsz egy jót, hogy milyen buta emberek vannak és mosolyogva kapcsolod ki a gépet.

Adri: Nehéz kérdés. Őszintén szólva fogalmam sincs, van e egyáltalán erre megfelelő helyszín… Szerintem ez helyzettől és szituációtól függ. Megtalálhatod álmaid lovagját akár a buszon is, csak ott kicsit nehezebb szóba elegyedni vele. Az internetet annyira nem ajánlom, de ha nincs más megoldás, meglehet próbálni, csak óvatosan kell és okosan bánni az ilyen társkereső oldalakkal. Nehéz megbízni az emberekben, mert sokan másnak adják ki magukat. A lényeg az, hogy merjünk lépni, még ha a lánynak is kell először, mert a Nagy Ő valahol éppen rád vár…

A végkövetkeztetés sablonosnak tűnhet, de az igazság az, hogy a helyszín lehet egy kocsma, játszótér, disco vagy az internet ahol ismerkedünk. Teljesen lényegtelen. A legfontosabb, hogy legyünk nyitottak és ne keseregjen senki, mert igenis mindenkire vár egy nagy Ő.

„Amikor a keze a kezemhez ért, én szorosan megszorítottam. Tudtam, hogy amíg szeretem, soha nem engedem el, soha nem fogom hagyni, hogy csak úgy faképnél hagyjon. Majd ő is megszorította a kezem, s ugyanezek a szavak jártak a fejében. Már akkor tudtuk, a mién egy nem mindennapi szerelem.”