Tegnap olyan történt velem ami talán még soha...Olyan közel voltam a kiakadáshoz és bőgéshez, mint még soha! Kezdjük az elejéről....
Reggel a buszom több, mint 10 perces késéssel érkezett meg majdnem szét fagytam és aggódhattam, hogy nem fogok beérni a városba , hát nem is értem be időbe...lekéstük Annával a 17est a következővel pedig késtünk a tördelés vizsgáról...hozzá teszem nem sokat! Na de ennyi elég volt arra, hogy a nagy T velünk kötekedjen és megint szent beszédet tartott, megkérdezhette vna hogy érdekell-e....mert k*rvára nem érdekellt !!! Utána elkezdtem csinálni a feladatokat, amikor már jól benne voltam a feladatokban, észrevettem, hogy már az első lépést elrontottam és ötletem sem volt, hogy hogy kell kijavítani. Pánikba estem hogy kezdhetem előröl az egészet...Szóltam a nagy T-nek , hogy segítsen...természetesen nem segített és még veszekedett is velem, hogy ne nyafogjak. Pedig az elején tényleg nem nyafogtam, jó amikor már 3. kértem meg akkor már tényleg közel álltam ahhoz a pillanathoz, hogy ott hagyjam az egészet aztán kimenjek...Életemben nem éreztem magam így, megijedtem és tiszta ideg beteg lettem. Na neee már, hogy ez a szerencsétlen miatt sírjam el magam.ÁááÁ. hát nagyon összekellet szednem magam, hogy megnyugodjak. Aztán végül sikerült kijavítanom és igen egyedül is ment. Nem szoktam csúnyán írni ( max beszélni ) tudom ilyent nem is illik papírra vetni: De rohadj meg T.G!!! Apunak elmeséltem az esetet nagyon rátapintott a lényegre, csak annyit kérdezett: Még az anyjával él? Igen még az anyjával él!.....Nem kivánom senkinek, hogy egy ilyen utolsó szemét tanár tanítsa....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése