A változástól, az újtól való félelem következtében alakul ki a megszokás. Persze, ott van a félelem a fájdalomtól is. Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik.
Egy éjszaka négy-öt helyre is elmennek a fiatalok. Két óra itt, két óra ott, két óra amott, az emberek borzasztóan hasonlók, annak ellenére, hogy más ruhában vannak, de a kisugárzás mégis hasonló. Az italok, amiket a különféle helyeken fogyasztanak, azok is hasonlók, tehát abban semmi újdonság, varázs nincs, csak a helyszínek különbözőek. És ahhoz, hogy pörögjenek, vagy azt érezzék, hogy pörögnek, berúgnak, mint árva szamár a cefrés gyümölcstől, vagy drogot használnak. Közben meg rohannak egyik helyről a másikra, ..aha, milyen szép, érdekes fények," de egy rövid idő után az új hely okozta inger kialszik - a helyét átveszi a meglévő belső feszültség, és ezért mennek, mennek, mennek tovább..
( Még mindig Csernustól)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése